Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)
T. Dobosi Viola: Ember és környezete
Mindkét lelőhelyen felismerték a felhasított, friss állatcsont kedvező fizikai tulajdonságait, rugalmasságát, s néhány hosszúcsont szilánkot hagyományos kőeszközmegmunkáló technikával eszközzé alakítottak. 3. ALKALMAZKODÁS AZ ÉLŐ KÖRNYEZETHEZ 3. 1. Növényvilág Nincs semmi közvetlen bizonyíték arra, hogy Tatán és Vértesszőlősön milyen növényi eredetű élelmiszert fogyasztottak az őskőkorban. A hajdani vegetáció rekonstruálásához rendelkezésünkre áll viszont Tatáról 209 pollen-szemcse, 8 85 faszén-darab 9 és 1500 növénylenyomat, 10 Vértesszőlősről 6221 spóra és pollen (65 különböző taxon) 11 és 6600 növényié nyomat (190 taxon). 12 E paleobotanikai maradványok a növénytakaró teljes spektrumát képviselik. Rekonstruálható a térbeli és időbeli elrendeződés egyaránt. Térben a település közvetlen és távolabbi környékének flórája, időben pedig rétegről rétegre követhető az éghajlatban, csapadékviszonyokban bekövetkezett változás. A makrofoszszíliák (levél-és terméslenyomatok) a telephez közeli, a források környezetéből, a mikrofosszíliák (pollenek, spórák) a távolabbi területekről, hegylábi erdőkből származtak, stb. A Tatán előkerült faszenek humán vonatkozása pedig kettős: egyrészt a tűz használatának bizonyítéka, másrészt a válogatást tükrözi: a rendelkezésre álló, fajgazdag fás vegetációból mit vittek a telepre a tűz megőrzésére. A két paleolit telep környékének vegetációját az újkori európai étkezési szokásoknak, ízlésnek megfelelően csoportosítottuk. A vértesszőlősi fajlista szerint a Mindéi interstadiális vegetációja lényegesen változatosabb, fajokban gazdagabb volt, mint a terület mai természetes növénytakarója. Ezek közül bizonyosan szerepeltek az étrendben: - a ma termesztett növényeink vad ősei (alma, szőlő, dió, olajfa, szeder, kökény) - azok a növények, amelyeket nem vontak be a termesztésbe vagy nemesítésbe, de ehető termésük van, ma is gyűjtik (csipkebogyó, mogyoró, berkenye) - azok az egyéb ehető növények, amelyek ugyan hiányoznak a mai európai étrendből, de máshol fogyasztják (fenyő-félék, cédrus, bükk- és tölgy-makk, esetleg a Celtis termése) 8 JÁRAI-KOMLÓDI 1964, 76. 9 STIEBER 1964, 82. 10 BUDÓ-SKOFLEK 1964. 11 JÁRAI-KOMLÓDI 1990, 129. 12 SKOFLEK 1990, 113. 9