Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)
Antoni Judit: Ethnoarcheológiai kísérletek I. (Csiszolt kőeszközök készítése és használata)
Az összes bodza végén a homok körkörös nyomokat hagyott, olyan hosszan, amilyen mélységben a lyukban dolgoztak vele. 10 A bodzával végzett kísérletekhez hasonló módszerrel megpróbáltunk átfúrni egy kerek, lapos kavicsot náddal. A 335 percig tartó fúrás a hihetetlenül keménynek bizonyult kőben mindössze a kő feléig hatoló, 0,4 cm mélységű, 0,8 cm átmérőjű lyukat eredményezett. Ekkor a fúrást végző leány feladta a küzdelmet. (5. tábla 1.) fjas fúróval is tettünk kísérletet. Az első alkalommal egy mogyoróvesszővel próbáltunk lyukat fúrni felsőcsatári szerpentinitbe. Az íjat, melynek húrjába a bodzát illesztettük, kétoldalról húzogattuk, az átfúrásra kiszemelt tömböt a földre fektetve, a bodzát pedig felülről egy kővel lefelé nyomva. (5. tábla 2.) A lyuk helyét a fúrás megkezdése előtt kovaszilánkkal körbekarcoltuk. Közel kétórás fúrás (vizes homokkal) után hagytuk abba: az eredmény egy fúrómag nélküli, nem túl szabályos kör alakú (1,6x2 cm átmérőjű) 0,3 cm mély lyuk lett. A bodza külső átmérője 1,1 cm volt és a lyuk alján jól kirajzolódik, hogyan csúszott ide-oda a fúró a lyukban (körkörös nyomok), melynek eredményeképp eltűnt a fúrómag nyoma is. Annak érdekében, hogy a fúrómag nagyobb átmérőjű legyen, mint az előző kísérletekben, újabb, összetett módszert próbáltunk ki . A bernsteini szerpentinlapba (átlag 10x16 cm széles, 4,2 cm vastag) 10 percen keresztül egy kaviccsal ütögetve kijelöltük a lyuk helyét, majd egy 29,5 cm hosszú bodzával, homok nélkül kezdtük meg a fúrást. Mivel így nem boldogultunk, a bodza végét óvatosan a tűzbe mártogattuk, hátha használhatóbb lesz, de ez a próba sikertelen volt. Ezután újabb ütögetéssel tágítottuk a mélyedést, majd a lyukat a bodza végébe erősített kis kovaszilánk segítségével körkörös mozdulattal elkezdtük kaparni 20 percen keresztül. Ez a módszer lényegesen hatékonyabbnak látszott az eddigieknél. A bodza másik végébe erősített vékonyabb és hegyesebb szilánkkal folytatódott a művelet 25 percig. Ezt követően bodzával 30 percig, homok helyett a vájatba szórt 9 db apró kovaszilánk segítségével fúrtunk tovább. A fúrás menetének meggyorsítása, azaz a fúró fordulatszámának megnövelése érdekében a bodzára egy jóval vastagabb "gyűrűt" illesztettünk és ezt forgattuk a tenyerünk között 40 percen át. A lyuk mélysége a vájat alján végül így 0,7 cm lett, az átmérője 1,7 cm, a fúrómagé pedig 1,2 cm. A lyuk szája tölcsérszerűen kiszélesedő, a vájat U-alakú a mag körül és jól láthatók a körkörös nyomok. A bodzából mindössze 4 mm kopott le. Az íjas fúróval második kísérletünket felsőcsatári szerpentiniten végeztük. Először 20 percig az előző kísérletben használt bodzanyelű kovaeszközzel körkörös vájatot kapartunk ki, utána bodzaszárral, előbb kézben pörgetve 15 perCharavines-ban találtak egy ugyanilyen, 38 cm hosszú bodzaszárat, amelynek belsejét szintén kikaparták, két vége pedig körkörös megmunkálás vagy használat nyomait mutatja. A lelőhelyről nem ismerünk átfúrt, helyben készült kőeszközöket (csak import-árut), de bodzával, amennyiben fúrásra használták, megmunkálhattak agancsot is (BOCQUET-IIOUOT 1982, 88.). 63
