Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)

Antoni Judit: Ethnoarcheológiai kísérletek I. (Csiszolt kőeszközök készítése és használata)

nagyságú, 2,9 cm vastag lapban. A művelethez használt bodzaszárak átlagos hosszúsága 35-40 cm volt, és a szár alsó-felső végéről a munka megkezdése előtt mintegy 10-10 cm hosszan lehántotta a kérget és kb. 5 cm hosszúságban kifúrta a bodza belét. A bodzát csak kézzel forgatta: a lyuk helyét előtte köralakban gyengén bekarcolta egy kovaszilánkkal. A bodza alá a kőre vizes homokot szórt időközönként. Ugyanezt a technikát alkalmazta, amikor egy szerpentinitlap teljes átfúrását tűzte ki célul. A vékony lap (10x6 cm széles, 0,9 cm vastag) átfúrása több részletben történt és összesen 300 percig tartott. A munka közben az eredetileg 35 cm hosszú bodzaszár 8 cm hosszúságúra kopott, mindkét végén felváltva használva. A lyuk átmérője felül 1,6 cm, enyhén kiszélesedő nyílással, a másik oldalon 1,2 cm, teljesen merőlegesen nyíló. A fúrómagot két részletben szedte ki (3 mm-es mélység elérésénél kitörte) a végül kieső fúrómag átmérője 0,7 cm. (3. tábla 1-2.) A lyuk belsejében kitűnően megfigyelhető a csavarmenetszerű körkörös vájat, melyet a bodza és a homok hagyott. Az eddig felsorolt kísérletekben mindig egy oldalról fúrták a lyukat, ezért kipróbáltunk egyet két oldalról átfúrni. A 8x7 cm széles, 2,7 cm vastag szerpentinitlapot a már ismertetett technikával a mester az egyik oldalán 130 perc alatt, a másikon, vele szemben 180 perc alatt fúrta át, míg össze nem ért a két furat nagyjából középen. A munkát folyamatosan végezte mindössze egyórás szünetet tartva közben. Miután kiesett a fúrómag, további 40 percig "bővítette" a lyukat a bodza segítségével, mivel a furat közepén, a két lyukrész találkozásánál éles borda képződött. (3. tábla 3.) A 2,1 cm hosszú fúrómag igen vékony, átmérője mindkét végén 0,5 cm, a közepén harántirányban húzódó "gallér" osztja ketté, ami annak köszönhető, hogy a két lyuknyílás nem teljesen egymással szemben volt. A mag felületén jól láthatók a körkörös barázdák, hasonlóan a lyuk belső felületéhez. A kő egyik felén a lyuk körül ovális alakban, 0,5x0,8 mm széles sávban a munka közben simára csiszolódott a felület. A másik oldalon a nyílás körül élesebben (ezt készítette a második szakaszban) látszik a furat csavarvonal alakú kezdete. A fúrást két bodza segítségével végezte, melyek eredetileg 35-38 cm hosszúak voltak. Az egyiket mindkét végén használva 24 cm hosszúra koptatta le, a másikat egyik végén dolgozva vele, 18,5 cm hosszúságúra. (4. tábla 1.) Az előző kísérleteket végző férfi átfúrt kőeszköz készítésébe fogott: a felsőcsatári szerpentinitlapok egyikéből fűrészeléssel (kovaszilánkkal) leválasztott egy e célra alkalmas formát, majd összesen (több részletben) 550 perc alatt a megfelelő kőeszközzé csiszolta. Az eszköz fokától 3 cm távolságra kezdte meg a fúrást, egyoldalról egy kb. 30 cm hosszú bodzával. (4. tábla 2.) A lyukat 290 percig fúrva és a fúrómagot a lyukban hagyva 1,4 cm mélységet ért el a lyuknál 3,3 cm vastag tárgyban. Az eszköz nagysága: 12x5 cm. Ennél a fázisnál abbahagyta, hogy a tárgyat ebben az állapotban őrizzük meg mintaként. A lyuk átmérője 1,9 cm, befelé szűkül, a fúrómag átmérője 0,6-0,7 cm, alul szélesebb a tövénél. A bodza 18,3 cm-re kopott le, de csak az egyik végét használta. (4. tábla 3) 62