Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)

Tóth Endre: A későantik ifjúarckép-medaillonok értelmezéséhez. (Későrómai ezüstkanál Bajnáról)

ri elterjedése volt meghatározó. Eszmeileg pedig a császár és udvara reprezentatív és hierarchikus, szembenéző megjelenítése nagymértékben hatott az en face éremképek kialakulására. A medaillonarcképek olyannyira általánossá váltak a 4. századra, hogy akadálytalanul épültek be, sőt új, hatásukban nem is jelentéktelen megoldásokat hoztak létre a keresztény művészetben. A recepció korai példája a bresciai elefántcsont ládika (4. század második fele) apostolmedaillonjai

62

, majd a ravennai Capella arcivescovile apostolarcképei

63

. A 6-7. században pedig új típus alakult ki, amelyben a medaillonkép nem elszigetelten, csupán a felület díszítési rendszerétől függően kap helyet, hanem egy megszerkesztett és reprezentatív együttes főhelyére állítják. Mintegy kép a képben: az angyalok által őrzött kereszt tetejére Krisztus mellképe került körkeretben vagy anélkül. Mintegy jelzésként, a kereszt ugyan jól ismert jelképének magyarázataként, értelmezéseként (S. Stefano Rotondo apsismozaikja, a szentföldi ólomampolnák a 6-7. századból, és a pannóniai korongos fibulák

64

). A keresztény kultuszképek kialakulására a későantik-koraközépkori imago lipeata - medaillonarc - és mellképek is hatással voltak. Ugyanebből a formai megoldásból ered a bizánci művészet Krisztus megtestesülését jelző Theotokos-típusa, ahol az álló Mária imára összetett keze alatt kerek medaillonban ábrázolták a gyermek Jézus mellképét.

65 Hogy a medaillonmellképek és arcképek mennyire szerteágazóan és sokféle műfajban terjedtek el a későókorban, azt jól példázza a szakrális és profán kopt textilek és falfestmények arcképmedaillonja. A képtípus azután egy ideig a korai arab művészetben is követésre talált.

66 A bajnai kanál, a hagymafejes fibulák, a Köln-braunsfeldi pohár medaillonarcképei tehát elterjedt formai megoldások. Nem jelentenek különlegességet, jól illeszkednek a császárkori, főleg későantik művészet képtfpusaiba. Különlegességet annyiban jelentenek, amennyiben a tárgyalt medaillonok ifjú és gyermekarcokat mutatnak. Noha sikerült kimutatni, hogy az ifjúarcképek esetenként szárnyas éroszokkal azonosak, értelmezésük előtt célszerűbb más műfajok hasonló megjelenítéseire is figyelemmel lenni. Főként azért, mert van egy olyan körplasztikai leletcsoport, amely tematikája szoros rokonságban áll az iparművészetben feltűnő ifjú- és gyermekarcképekkel. Ezek a kerítéspillérek, amelyek az antik leírókat 62 VOLBACH 1958, 87., 89.; BRUSIN-ZOVATTO 1957, 51363 Storia di Ravenna /Szerk. A. Carile/ II. Ravenna 1991, CXXXVIII-CXXXIX. táblák. 64 A képtípussal részletesen foglalkozom a korongos fibulákkal kapcsolatban. 65 GRABER 1968, 60766 A kopt textilekhez vö. például: Age of spirituality Nr. 129, 477. LORQUIN 1992, nr. 55-58. A későrómai művészet hatása jól látszik a Qusayr' Amra-i umayyad palota festményein: FARIOLI 1992, 279. 378