Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)

Homola István: Technikai megfigyelések őskőkori kőeszközökön

vadászott állatok csontjait, bőrét, szarvakat, patákat, a szarut, rénszarvasok, szarvasok agancsait. Minden szerszám eszköz, de nem minden eszköz szerszám. A két kategória közt szoros kölcsönhatás fedezhető fel. Ebből azonban kézzelfoghatóan vizs­gálni csak a kőszerszámokat, azok kőből készült részét tudjuk, a többi ugyanis elpusztult. A ma használt nagyoló asztalos gyalu például egy négyszögletes keresztmet­szetű fa hasáb (2. tábla 3-), melybe egy bizonyos szögben acélkést illesztettek. Ez végzi a forgácsolást. Valamilyen okból földbe kerül, majd megtalálják. Ad­digra azonban a fa része elkorhad, az acélkés ép marad. Ha az utolsó asztalos is elhalt, aki ismerte a szerszámot és használatát, igen nehéz rekonstruálni alakját, a vele való munkát, de főleg azokat a tárgyakat, melyeket velük készítettek. A paleolitikumban az ember által használt kőszerszámok szinte egyedüli közvetí­tői napjainkig eszközelőállító tevékenységének. Az ásatások alkalmával feltárt leletek vizsgálatának végső célja azok haszná­latának minél pontosabb megállapítása. Ennek érdekében a kutatás többféle módszerrel próbálkozott. A Minzoni-Déroche egyenesen azt tűzte ki célul, hogy sorra vegye az általá­nosan használt és alkalmazott tipológiákat, összehasonlítási módszereket, meg­vizsgálja a különböző kísérleteket, mérlegelje, hogy az alaktani, technológiai, funkcionális szempontok figyelembevételével készült nomenklatúrák mennyi­re váltak be és milyen ellentmondásokat rejtenek 2 . E nagyon alapos munkában arra a lehangoló eredményre jut, hogy ugyanannak a régészeti anyagnak az elemzése különböző tipológiák alapján különböző végeredményre vezet. R. Donahue a Paglicci barlang eszközeinek más irányú elemzése közben megállapítja, hogy a szerszámok jó részénél nem a klasszikus értelemben vett ­retusált - munkáéi volt a munkáéi, vagyis a megmunkálás, retusálás nem a szerszám hatékonyságát volt hívatva növelni 3 . Néprajzi párhuzamok kellő körültekintéssel a jövőben sem lesznek nélkü­lözhetők 4 . A kőszerszámok forgácsoló élének vizsgálata jelentheti az előbbre lépés le­hetőségét. Ez irányban is több éve folyik kutatás. (Kísérleti program leírása 1969 előtt, Leningrád 5 , 1969-1971 University College, London. 1971-től folya­matosan Harvard University, USA 6 ). A harvardi egyetem kutatócsoportja: Ruth Trigham, Clenn Cooper, George Odel, Barbara Voytek, Anne Whitman részvé­2 MINZONI-DEROCHE 1985. 3 DONAHUE 1988. 4 FÉL-HOFER 1974. 5 SZEMJONOV 1957. 6 TRINGHAM-COOPER-ODELL-VOYTEK-WHITMANN 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom