Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)

Bíró Mária: Adalékok Brigetio csontiparához

Adalékok Brigetio csontiparához Bíró Mária (ELTE Régészeti Tudományintézet, Budapest) Az 1980-as évek közepén jelent meg első összefoglaló tanulmányom brigetioi csontműhelyről a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményének alapján. Jelen feldolgozás elsősorban a komárnói Dunamenti Múzeumban végzett gyűjtőmunkámon alapszik,

1 későbbiekben fog elkészülni a tatai Kállay gyűjteményben őrzött faragványok elemzése. Pannónia római települései közül miért volt szükséges ennek a leginkább szétszórt, leletmentésekből, viszonylag kis területen folytatott rövid ásatásokból előkerült leletanyagnak a kiemelt kutatása? Brigetiohoz és az 1980-as évekhez kötődik a legnagyobb műtárgy-hamisítási botrány Magyarországon.

2 A brigetioi Juppiter Dolichenus szentély feltárása után szinte egész Európát elárasztották a Szőnyből előkerült római kori csontfaragványok (British Múzeumtól az Ermitázsig). Ahhoz, hogy ki tudjuk szűrni a hamisítványokat, de ami ennél is lényegesebb, hogy az egyedi, a provinciális faragványok között előforduló különleges példányokat ne tartsuk hamisítványnak, ismernünk kell ennek a limes menti településnek teljes római csontiparát. A Duna jobb partján, a Vág torkolatával szemben létre hozott római településnek nem volt kelta előzménye. Az őslakosságnak ezen a területen semmi történeti-régészeti bizonyítéka nincs. Ez a vidék csak a rómaiak számára vált stratégiailag fontossá, amikor Domitianus és Traianus háborúi után a megszálló hadsereg felzárkózott a Duna vonalára. Legkésőbb az I. sz. fordulóján megépült Brigetio legio-tábora, a tábor mellett kialakult a canabae és a bal parton az ellenerőd, Celamantia. A tábortól távolabb fekvő nem "ad legionem" jellegű polgári település Caracallától megkapja a municipium rangot. Mócsy András véleménye szerint a canabaet is bevonták a rangemelésbe, a munipicium decurioi részben az egykori canabaeban temetkeztek.

3 Sőt, az építkezések is arra utalnak, hogy a polgári lakosságot az adminisztratív és jogi keretek önmagukban nem függetlenítették fejlődésének gazdasági-, lakosságának utánpótlását biztosító forrástól, a légiótól. A település valószínűleg a III. század közepén, Pannoniában utolsóként kapja meg a colonia rangot. Barkóczy László jogosan feltételezi, hogy Brigetio, mint polgári település, még tartományi viszonylatban sem ért el jelentős helyet.

4 Helyzete nem volt biztonságos és a polgári 1 Köszönetet szeretnék mondani Dr. Trugly Lászlónak, aki lehetővé tette a komárnói Dunamenti Múzeum csontfaragványainak a feldolgozását és Tóth Annának, aki a jelen tanulmány illusztrációit készítette. 2 ALAPI 1915, 29-40. 3 MÓCSY 1974, 94. 4 BARKÓCZY 1951, 28. 175