Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)
Bíró Mária: Adalékok Brigetio csontiparához
romanizációval szemben, mindig a katonai romanizáció vitte a vezető szerepet. Aquincum mellett Brigetio volt a keleti bevándorlás legnagyobb centruma, még a negyedik században is érkeznek újonnan betelepülő hullámok. 5 Ezek az emberek falusi származású katonák, akik itt Brigetioban tudtak csak jelentős polgári karriert befutni. A keleti bevándorlás a Severus kori konjuktúra következménye. A keletiek (kisázsiaiak) mellett Mócsy András szerint a Severus korban sok trák is bekerült a pannóniai csapatokba. 6 Brigetio legio-tábora, a canabae, polgárváros és a balparti ellenerőd Celamantia mindennapi életét a katonaság determinálta, a polgárság életének konjuktúrális szakaszai, populációs változásai is a hadseregben végbemenő változások tükröződései. A római Brigetio anyagi kultúrájának az általunk vizsgált szegmentje, mennyiben igazolja vagy mennyiben módosíthatja a fentiekben felvázolt történeti képet? Véleményem szerint a római kori csontfaragványok sokáig mellőzött anyaga éppúgy alkalmas történeti, kronológiai, etnikai következtetések levonására, mint a feliratok, érmek, terra-sigilláták stb. Brigetio kutatástörténete Brigetio római településéről már az 1700-as évek elején tudtak. A város köveiből épült fel a komáromi vár és Szőny község. Brigetio a műgyűjtők érdeklődésének középpontjába az 1800-as évek végén kerül, amikor megkezdődött a Komárom-Újszőny-Kelenföldi vasútvonal kiépítése. Az előkerült leletek nagy része Bécsbe, a Carnuntumi Múzeumba, a Magyar Nemzeti Múzeumba 7 , sőt a hódmezővásárhelyi református főgimnáziumba került. Ezekben az években létrehozott Komáromi Múzeum a leleteknek csak töredékét kapta meg. Mire elkészült a végleges múzeumépület, a várost a római Brigetio egykori territóriumát a Duna ismét határfolyóként választotta el egymástól. A Révkomáromi Múzeum leletanyagát ezután csak a balparti ellenerőd ásatásának leletei bővítették. 8 A jobb parton 1927-ben Paulovics István elkezdi a legio-tábor feltárását, majd 1944-ben Barkóczy László végez jelentős ásatásokat. A kutatás történetének ismeretében meglepő, hogy a Dunamenti Múzeumból félszázzal több faragványt lehetett feldolgozni, mint a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből (az utóbbi raktárába kerültek be a brigetioi temetők leletei is.) 5 MÓCSY 1974a, 55. 6 MÓCSY 1974a, 56. Kaiserliche und Königliche Genie-Direction megjegyzéssel kerültek beleltározásra 1885-ben a Magyar Nemzeti Múzeumban. 8 Izsa-Leányváron 1980-as években Ratimorsky Piroska folytatott ásatásokat. Ezúton szeretném megköszönni, hogy hozzájárult, hogy a múzeum csontfaragványait feldolgozhassam. 176
