Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Tata, 1991)

Néprajz - Kövecses-Varga Etelka: Mogyórsbánya a népi építészete

Ólak Általában a házzal szemben helyezkedtek el. A hidast /"krmnyík"/ a helybéli gazdák közül sokan el tudták készíteni. Vázát gerendákból ácsolták össze, erre szegeitek a deszkákat, de előfordult a zsilipéit technika is. A talpgerendákat nagyméretű terméskövekre állították. Rövidebb oldalain nyíltak a jószág ki-be járására szolgáló ajtók. Elől felfelé nyíló ajtón öntötték be a vályúba a moslékot. Ezen és a mellette levő két oszlopon vésett dísz, évszám és az építtető nevének kezdőbetűi szerepeltek. A hidas tetejét zsúppal fedték, a II. világháború után cseréppel borították. Ha nem volt külön tyúkól, padlását ledeszkázták és itt hált az aprójószág. A hidas mellé kifutót /"szállás"/ építettek, amelyet deszkából szegeltek össze. /15.kép/ Nagyobb gazdáknál előfordultak a kettős hidasok is. A csirke- /tyúk-/, kacsa- és libaólakat vályogtéglából építették. Ezek négyszögletes, 1-1,5 x 2 m-es alapterületű építmények voltak, amelyeket nem szoktak lepadlásolni. A házéhoz hasonlóan szarufás tetőszerkezetük volt. Ahol az udvar végében magas part állt, ide vájták be az ólakat, amelyeket deszka ajtóval zártak be. A n. világháború előtt kecskét is tartottak ilyen ólakban. Füstölő /"csmúgyárn'7 Amikor a vindófni építése megszűnt, az udvarban külön füstölőt emeltek. Ez vályogból épült, lxl m-es alapterületű építmény volt. A fát a füstölő alján helyezték el, majd begyújtása után vaslapot /"pléhet"/ helyeztek rá, hogy a hús meg ne égjen. A füstölők magassága általában 2 m. Tetejüket ráfektetett deszkákkal, pléhvel, a II. világháború után téglával fedték. A húst a falba épített fa- vagy vasrudakon helyezték el. Az 1960-as években a füstölő mellé kőből, vályogból vagy téglából tűzhelyet építettek és innen vezették át a füstöt egy pléh cső segítségével. Katlan /"kotlina"/ Miután az üst a kamrából is kiszorult, az udvarban vagy a partban építettek üstházat. Ha a partban építették, akkor az üst szélességében függőlegesen kivágták a partot egészen annak tetejétől addig a mélységig, ahol az üstöt el akarták helyezni. Ezután a kivágot t rész aljában vájták ki az üst helyét. Az üst alatti részbe vízszintesen lyukat fúrtak, s ide rakták be a fát. Az üst mögött rést hagytak a füst eltávozására. Az udvari üstházakat vályogtéglából építették. Ez négy oldalról zárt tűzterű építmény volt. Elől vas ajtóval zárták el, ez alá vízszintesen hamurácsot építettek be. A hamut alul, a tűztér alatti lyukon húzták ki. Az építményen hátul lyukat hagytak a füst eltávozására. Ahol nem volt állandó üstház, lekvárfőzéskor, disznóöléskor csak köveket raktak össze az udvarban úgy, hogy a fölé helyezett üst alatt tüzet tudjanak rakni. Az első vaskatlanok az 1910-es évek elején jelentek meg. Kutak Századunk elején kút csak minden negyedik-ötödik udvarban volt. Ezek kerekes kutak voltak, és maguk a gazdák építették őket. Mélységük 4 m-től 20 m-ig változott. A kutakat alul kővel rakták ki. A káva vázrészét gerendákból ácsolták, amelyekben zsilipéit technikával helyezték el az oldaldeszkákat. A kávát nem szokták díszíteni. /16.kép/ 161