Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Tata, 1991)
Néprajz - Kövecses-Varga Etelka: Mogyórsbánya a népi építészete
távozott a konyhai és a szobai rakott sporhelt füstje is. Ezért húsfüstöléskor a tüzelőberendezések mindegyikét csak fával lehetett fűteni. /Xll.ábra és 10.kép/ Akonyhabeli katlan a kamrába vagy az udvarba került. Ha a kamrában volt, akkor füstje a kamraajtón át távozott, nem volt külön füstelvezetése. A család a hátsó szobában /"zánnyá izba", "hindristum'V lakott, a tároló funkciót pedig az ez után következő kamra látta el. Nem volt általános, de előfordult, hogy a házban két nemzedék együtt maradt. Ilyenkor a kamrát - a konyhai tüzelőberendezés megismétlésével - konyhává alakították, s helyette újabb kamrát építettek. Nagyobb gazdák tulajdonát képező házaknál találtam példát arra is, hogy a házat egy újabb szobával bővítették. Ez vagy a hátsó szoba után, vagy az első szoba előtt az utca felé, vagy az első szoba mellett helyezkedik el. 45 /XIII-XrV.ábra/ Az 1920-as évektől kezdve a rakott tűzhelyet a konyhában lebontották. Helyére vasból készült "csikós sporheltet" állítottak be. Ugyanüyen került a hátsó szobai rakott sporhelt helyére is. A tisztaszobába hordozható vaskályha, "transzport" került. Nagyjából erre az időszakra tehető a "nyári konyhák" kialakításának kezdete is. A nyárikonyhát legtöbbször a korábbi kamrában alakították ki, ez tehát éppúgy megváltoztatta a kamra korábbi funkcióját, mint ahogy a családok osztódásával kapcsolatban láttuk. Előfordult azonban az is, hogy nyári konyha céljára a lakóházzal szemben, a telek másik oldalán külön építményt emeltek. Ilyenkor a korábbi konyha tüzelőberendezését /rakott sporhelt, kemence, vindófni/ ismételték meg benne. A nyári konyhában a rakott sporhelt tovább megőrződött, mint az eredeti konyhában, de később itt is "csikós spórheltre" cserélték ki. Ettől kezdve nyáron itt tartózkodtak és csak télen főztek az első konyhában. A nyári konyha kialakítását követően hamarosan lebontották az eredeti konyhában a vindófnit és a kemencét. Az is előfordult, hogy a konyhában már semmiféle tüzelőberendezés nem maradt, s ez a helyiség is reprezentatív jelleget kapott. Ettől kezdve télen a hátsó szobában főztek. A padlásföljáró a kamrában helyezkedett el. Ha a kamra lakófunkciót kapott, a padlásföljárót elfalazták és külön bejárattal látták el. Padló A ház helyiségeiben még századunk első évtizedeiben is a döngölt földpadló volt az általános. Az eresz alatti részt, a "falaj ját" /"podsztyenom'V is csak földdel döngölték le. A padló anyaga pelyvával kevert sárgaföld, vastagsága 5-10 cm volt. Módosabb házaknál a "falaj ját" asztallap nagyságú, lapos, szabálytalan alakú terméskövekkel, vagy téglalap alakúra metszett tardosi /Tardosbánya/ vörös mészkőlapokkal rakták le. Szombati napokon általában takarítással foglalkoztak. A padlót "Cservenyicáról", a falu Szentkereszt felé eső végéről hozott sárgafölddel simították le. 46 A sárgaföldet vízzel és tehén- vagy lótrágyával keverték össze. A simítást ronggyal végezték. A kikopott részeket tapasztassál /"mázad"/ pótolták. Ennek anyagába sót is kevertek. Ha szükséges volt, kijavították és lesimították a kemencét és a "falajját" is. A szoba padlójára a simítás után rostával sárgaföldet szórtak. Fellocsolni, vagy mintásán locsolni nem szoktak. A konyha padlójának simítása után a fal alját ecsettel, kb. 5 cm szélességű sárga, piros vagy kék csíkkal /"obrovná"/ 47 húzták ki. A kemencét általában kéthetenként használták kenyérsütésre, a rakott spórhelten azonban minden nap főztek, ezért ezt minden szombaton újrameszelték. A múlt század 2. felétől kezdve a módosabb gazdáknál a hátsó szobát hajópadlóval 159
