Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Payer Gábor: Egy 16. századi hugenotta hadvezér és terve a török európai kiűzésére

6.-Henri de Navarre (1553-1610); Jeanne d'Albret es Antoine de Bourbon fia - IX. (Szent) Lajos leszármazottjaként - 1589-ben IV Henrikként lép a francia trónra; nagybátyja, Condé herceg eleste, majd Coligny halála után a hugenották vezére; a katolikusok - Medici Katalin és a Guisek ösztönzésére - a Valois Margittal kötött esküvőjét használják fel a hugenotta párttal való véres leszámolásra (párizsi Szent-Bertalan éj, 1572. aug. 24.); Henrik életét is csak a katolikus hitre való áttérés menti meg, s a királyi udvar „őrizetéből" csak 1576 tavaszán sikerűi megszöknie; 1584-től Alençpn herceg halálával - a trón törvényes örököseként veszi fel a harcot a katolikus Ligával szemben (a „Három Henrik Háborúja"; III. Henrik, Guise Henrik, Navarrai Henrik); személyében - III. Henrik halálával (1589. aug. 2.) - a Bourbon dinasztia kerül a francia trónra; az utolsó „lovagkirály" legendás népszerűségét a feudális anarchia felszámolásával, s az abszolút monarchia kiépítésével alapozta meg. 7. - La Noue, François de: Discours politiques et militaires. Genève, 1967. Droz. 7. p. 8. -La Noue, François de : Discours politiques et militaires. Publiés avec une introduction et des notes par F. E. Sutcliffe. Genève, 1967. Droz, 793 p. (tanulmányomban a kritikai kiadást vettem alapul) 9. - A Guise hercegi család (a Lotharíngiai-Ház leszármazott ifjabb ágaként) a 16. század második felére a fennálló királyi hatalommal - a Valois-Angoűleme dinasztiával szemben egyre jelentősebb politikai befolyásra tesz szert. Tagjai a vallásháborúk folyamán mindvégig a katolikus párt meghatározó vezéregyéniségei. - Guise (François I. duc de: 1519-1953); „le Balafré" (a „sebhelyes"), francia hadvezér; katonai tehetségével II. Henriknek - a Habsburg hegemónia visszaszorításáért - V Károllyal szemben vívott háborúban tűnik ki; Metz védelmében (1552-53.), majd Renty-nál aratott győzelmével (1554); 1558-ban visszafoglalja Calais-t az angoloktól; II. Ferenc rövid uralkodása (1559-1560) alatt lotharíngiai bíboros fivérével - Stuart Mária nagybátyjaiként a régensséget kisajátítva, úgyszólván korlátlan befolyásra tesznek szert; II. Ferenc halála után azonban - Medici Katalin régensségével - befolyásuk némileg csökken; François de Guise a katolikus tábor vezéralakjaként - nagyratörő hatalmi ambícióval - a vallásháborúk kirobbantója (vassy-i vérfürdő, 1562. márc. 1.); Orleans ostrománál a protestánsok merényletének esik áldozatul (1563. febr. 24.). Halála után fiai lépnek örökébe: -Guise (Henri I. duc de: 1550-1588); a katolikus párt kiemelkedő vezéregyénisége, ő is „sebhelyes"; a hugenottákkal való véres -Szent- Bertalan éji (1572. aug. 24.) - leszámolásnak fő előkészítője: növekvő politikai befolyása, népszerűsége és spanyol-barát diplomáciája révén nyíltan a királyi hatalomra tör („Barríkádok Napja", Párizs 1588. májs 12.); a fővárosból menekülni kényszerült III. Henrik Blois-ban - az összehívott rendi gyűlés ürügyén -1588. december 23-án meggyilkoltatja. -Mayenne (Charles de Lorraine, duc de: 1554-1611); a „középső" Guise herceg, aki fivérei halálát követően (1589-ben) áll a katolikus Liga élére; rv Henriktől Arques-nál (1589. szept. 20.), majd Ivry-nél is (1590. márc. 14.) vereséget szenved; 1596-ban behódol, és île-de France kormányzója lesz. - Guise (Louis II. cardinal de Lorraine: 1555-1588); Reims érseke (1574), majd lotharíngiai bíboros (1578); a katolikus Liga másik vezéregyéniségeként ő is bátyjához hasonló sorsra jut Blois-ban (1588. december 24-én). 10. - Condé (Louis I. de Bourbon, prince de: 1530-1569); a hugenották vezére; a jarnac-i csatában Anjou hercege orvul megöletteti (1569. márc. 13.). 11. - Sébastien d e Luxembourg (duc de Penthièvre, vicomte de Afartigues); a „Rettenthetetlen lovag", katonai pályafutását II. Henrik hadjárataiban kezdi (Metz, Calais, Guines); a vallásháborúk kitörésével a katolikusok oldalán harcol; Bretagne kormányzója; gyalogsági ezredes (1560), majd a királyi testőrgárda parancsnoka (1565-698); Saint-Jean d'Angély-nél esik el 1569 decemberében. 12. - Az Anjou hercege címet - a tartomány királyi birtokba vétele (1481) után - a XVI. század folyamán újra, Medici Katalin harmadik fia, a „dauphin" Henri d'Orléans (1551-1589) viseli ismét trónra lépéséig (1574). 13.-A firenzei Strozá családból (amelyet rokoni szálak fűztek a Mediciekhez) elsőként Piero (1520-1558) lép francia katonai szolgálatba. Medici Katalin pártfogása révén rövid idő alatt fényes katonai karriert fut be. Tábornagyi rangban Thionville ostrománál esik el. Fia, Filippo (1541-1582) is katonai pályára lép; részt vesz Calais visszafoglalásában (1558), s 21 évesen gyalogsági kapitány; a királyi testőrgárda parancsnoka (1564), majd gyalogsági vezérezredes (1569); a La Roche-l'Abeille-i csatában (1569. jún. 25.) esik hugenotta fogságba, s váltják ki La Noue ellenében; 1582-ben - a portugál trónörököst támogató francia segélycsapatok élén - az Azori-szigeteknél vívott tengeri ütközetben vereséget szenved a spanyoloktól (júl. 26.), s Santa Cruz a sebesült Strozzit a tengerbe vetteti. (Nagy barátja és tisztelője, Brantôme a „Jeles francia hadnagyok"ban őt is megörökíti.) 97