Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)
Történelem - Payer Gábor: Egy 16. századi hugenotta hadvezér és terve a török európai kiűzésére
14. - Coügw (Gaspard de, comte de Chátiltoo: 1519-1572); a hugenotta tábor kiemelkedő vezéregyénisége; katonai tehetségével I. Ferenc itáliai háborúiban tűnik ki (Montmédy, Cérisoks 1544); II. Henrik 1552-ben a gyalogság fővezérévé, majd - Lotharíngia visszahódftásában szerzett érdemeiért tengernaggyá (innen kapja közismert „r Amiral" melléknevét) nevezi ki; 1559-ben fivérével, François d'Andelot-val a kálvinista hitre tér; Condé herceg elestével (1569) - az ifjabb Condé herceg és Navarrai Henrik pártfogójaként - a hugenotta tábor megfontolt, taktikus fővezére; DC Károlyra jelentős befolyást gyakorolván - a Guisekkel, s a taktikázó Medici Katalinnal szemben - a spanyoiellenes orientációt kívánta erősíteni; a katolikusok ebő számú célpontjaként esik áldozatul a párizsi SzentBertalan éjbe torkolló vérfürdőnek 1572. aug. 23-án. 15. - V ö. Jász Dezső: hugenották. Bp. 1974.42-43. p. 16. - Jean de Hangest, sieur de Gentis, seigneur d'Ivoy (? -1572); az első vallásháborúban a hugenották Bourges feladása miatt - árulással vádolják, s rövidesen át is pártol a katolikusokhoz; a második vallásháborúban azonban már ismét a hugenották oldalán harcol (Saint-Denis, La Rochelle); 1572 májusában - Orániai Vilmos és Nassui Lajos flandriai offenzfvájának megindításával (amelyet a francia hugenották is segítettek - Coligny haditervére alapozva) - Németalföldre indul; Mons felmentésére tett kísérlete azonban - amelyet Alba tartott hosszú ostromzár alatt - kudarcba fulladt (1572. júl. 17.); fogságba kerülve, antwerpeni börtönében (feltehetően DC Károly utasítására) fojtják meg. 17.- Lajos, Nassau-Dülenburg grófja (1538-1574); Orániai Vilmos fivére; 1566-ban ő is csatlakozik a spanyol abszolútizmussal szembeni nemesi ellenzék „Kompromisszum" szövetségéhez; 1568-74-ig több hadjáratot szervez a protestáns német fejedelmek és a francia hugenották segítségével; 1568ban Heiligerlee-nél elszenvedett veresége (júl. 21.) után - Vilmos bátyját követvén - ő is Franciaországban keres menedéket; La Rochelle-bői indítják meg az újabb ellenoffenzfvát; Lajos 1572. máj. 24-én a hugenották segítségével elfoglalja Monst, amelyet Albával szemben - hosszú ostrom után 1572. szept. 19-én végülis feladni kényszerül; a mook-i csatában esik el (1574. ápr. 15.). 18. - V ö.: Witman T: Németalföld aranykora. Bp. 1965.83. p. 19. - LongueviUe (Léonor, duc de: 1540-1573); apai ágon az orléans-i hercegi család leszármazottja; 1571-től királyi herceg; Franciaoszág főkamarása, Picardia kormányzója; részt vesz a moncontour-i csatában (1569. okt. 7.), majd La Rochelle ostromában (1573. máj.-jún.); 1573 augusztusában hal meg Bloisban, a kortárs krónikás d'Aubigné szerint, az ostrom következtében kitört járványban. 20. - Biron (Anna d de Gontaut, baron dr. 1524-1592); a katolikusok kiemelkedő hadvezére, Franciaország tábornagya (1577); jelentős érdemei vannak az első három vallásháború katolikus győzelmeiben (Jarnac, Moncontour, St-Jean d'Angély); 1572-73-ban La Rochelle ostromát irányítja; III. majd IV. Henrik szolgálatában fontos katonai és diplomáciai megbízásokat teljesít; 1583-ban Anjou herceg németalföldi hadjáratában vesz részt; 1588-tól Navarrai Henrik oldalán harcol Arques-nál (1589), Ivry-nél (1590.), majd Párizs és Rouen ostrománál (1591-92.); Epernay ostrománál esik el (1592. júl. 26.). 21. - La Noue már megbízatása elején kényszerű választás elé került. La Rochelle ugyanis - Biron kormányzóságát elutasítván - a kormányzói posztra éppen őt kívánta megnyerni. Végül is - a király tudtával - elvállalta a felajánlott tisztet, amelyben - úgy tűnt - elősegítheti a titkos megbízatás sikerét. E lépésével viszont - amúgy is kényes szerepkörében („lojalitása" s hugenotta meggyőződése között vívódván) - most már a királyi csapatokkal szemben kényszerült a város védelmét irányítani. La Noue helyzetét tovább nehezítette, hogy a konzisztórium növekvő befolyású szélsőségesei (a „háborús párt" hangadó prédikátorai) - a várható angol segítségben bízva - La Rochelle-t a végsőkig való kitartásra sarkallták. Megindult az „árulók" leleplezése és kézre kerítése. E feszült légkörben La Noue továbbra is a tárgyalásos, békés rendezés, az Anjou herceggel mielőbb megkötendő fegyverszünet mellett érvelt. Ilyen körülmények között zajlott le a nevezetessé vált „pofon incidens" (La Noue-t a vita hevében a szélsőségesek egyik prédikátora arcul ütötte), amely e balsikerű vállalkozást végleg megpecsételte. La Noue csalódottan elhagyván La Rochelle-t, hamarosan Anjou herceg táborához csatlakozik, akinek környezetét ezidőtájt (1573 márciusában) mintegy négyszáz „lojalista" nemes - szélsőséges katolikus és mérsékelt protestáns egyaránt - alkotta. La Noue La Rochelle-i megbízatására vonatkozóan részletesebben lásd: Supple, J. J.: The role of François de La Noue in the siège of La Rochelle and the protestant alliance with the Mécontents. « Bibliothèque d'Humanisé et Renaissance, 1981. No. 1. 107-122. p. Miquel, P.: Les Guerres de Religion. Paris, 1980.288-293. p. 22. -Aknçon (Hercule François, duc d'; 1554-1584); II. Henrik negyedik fia; bátyjának (a korábbi Anjou hercegnek) trónra lépése után veszi fel az Anjou hercege címet 1576-ban; a „Politikusok" ambiciózus vezére; Németalfölddel kapcsolatos külpolitikai tervei - I. Erzsébet angol királynő kezének elnyeréséért - kudarcot vallottak. 98
