Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Payer Gábor: Egy 16. századi hugenotta hadvezér és terve a török európai kiűzésére

És amikor majd azt látjuk, hogy a pápa többé már nem őket kárhoztatja, mint ahogy ezt jelenleg teszi, mondván, Vágjátok el mindazon alattvalóitok torkát, akik nem engem akarnak tisztelni, hanem hangnemet változtatván, bizonyos, hogy buzdításainak nagyobb foganatja lesz, mint ahogy ez a korábbi pápák esetében, a Szentföld viszszahódítására indított első hadjáratok idejében történt." (Discours XXII. 446. p.) La Noue tehát a pápai és vallási toleranciában látja a szétforgácsolódott keresztény egység helyreállításának, s egy újabb törökellenes keresztény összefogásnak a garanciáját is. A továbbiakban e törökellenes hadjárat legalapvetőbb előfeltételeként - a biztos pénzügyi alapok megteremtésére- minden résztvevőre egységesen kötelező hadiadó bevezetését javasolja. Következő lépésként - az eredményes taktika és stratégia kialakítása végett - egy átfogó hadiszabályzat kidolgozása és következetes érvényesítése a cél. La Noue ugyanis a hadjárat sikeres megvívását - a törökkel szemben - csakis a szárazföldi és tengeri haderők koordinált hadmozdulataitól reméli. Elgondolása szerint a keresztény seregek három irányból indítanák meg az offenzívát az alábbi stratégiát követve; „A (Habsburg) császár, magyar és lengyel lovassággal kísérve, akik harcias nemzetek és gyakorlottak a török elleni állandó háborúkban, egy német lovasokból és gyalogosokból álló hadsereggel, amilyen egy ilyen hatalmas vállalkozásnak megfelelne, haladna a Dunán Boszniáig (amelyet régen Mysiának neveztek), majd innen Thrákiába jutva közelítenék meg Konstantinápolyt, az Oszmán birodalom székhelyét. A francia király, királysága, a velenceiek és az itáliai fejedelmek valamennyi erőit egyesítvén, svájci gyalogosokkal megerősítve, Brindisi kikötőjéből kelnének át Albániába (amely könnyű és igen rövid átkelő) megtámadni Görögországot, amelynek keresztény lakosai, a súlyos török uralom folytán, készek fellázadni. Spanyolország, Portugália és Anglia uralkodói tengeri haderőiket Karthágónál és a szomszédos kikötőkben egyesítvén, kétszáz hadihajóval, telítve spanyol gyalogosokkal és további katonákkal, a Gallipoli szoroson keresztül haladva fordulnának Konstantinápoly ellen, miután bevették a Dardanellákat, vagyis a szoros torkolatában fekvő várakat. A pápa szintúgy ezt az útvonalat követné száz nagy gályával. Eképpen a keresztény seregek a tengert és szárazföldet beborítván, a törökök országát ennyi helyről megtámadván,... (s legfőképp az isteni gondviselésben bízván) e nemes és szent háborúnak igen boldog befejezését remélhetik." (Discours XXII. 472-473. o.) La Noue e fenti támadási stratégiát nagyrészt X.Leó pápa tervéből meríti, építvén egyúttal a korábbi történelmi tapasztalatok (Hunyadi, Szkander-bég, Don Juan gyúzelmei), s főként a keresztes hadjáratok tanulságaira; „S hogy jobban tudjuk e háború menetét irányítani, igen hasznosnak tartom elődeink néhány példájára tekintettel lenni, akik különféleképpen ugyanazon nép ellen harcoltak, avégett, hogy mindaz amit okosan megcselekedtek számunkra mintául szolgálhasson, a mi időnkre alkalmazván, s hogy elkerüljük az általuk elkövetett hibákat." (Discours XXII. 464. p.) La Noue e törökellenes hadjárat eredményes megvívását (a török mozgósítható haderejét kétszázezer főre becsüli) mintegy százharmincezer fős, jól felszerelt keresztény sereggel tartja megvalósíthatónak. A szárazföldi hadsereg százezer főt, a tengeri haderő pedig harmincezer embert tenne ki. A szárazföldi hadsereg (50 ezer gyalogos, 40 ezer lovas, 10 ezer árkász) fegyvernemek szerinti összetétele a következőképpen alakulna; „íme miképpen állítódna össze a szárazföldi hadsereg: nevezetesen tizennyolcezer reiterből, tízezer lándzsásc$y