Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Payer Gábor: Egy 16. századi hugenotta hadvezér és terve a török európai kiűzésére

bol francia és olasz módon felfegyverkezve, kétezer lovas arkebűzörből, s további tízezer lándzsásból, könnyű lovasokként magyar és lengyel mintára felszerelve, minthogy a haderőt a nemzetek szokása szerint kellene kialakítani. A gyalogság húszezer arkebűzörből és harmincezer pikásból állna, így az összes harcos létszáma negyvenezer lovast és ötvenezer gyalogost tenne ki. A tábori tüzérség pedig húsz ágyúból és húsz nagy coulevrinne-ből állítódna ki, a fent említett árkászokkal együtt, valamint az ilyen vállalkozáshoz szükséges élelmiszer utánpótlásból." (Discours XXII. 480. p.) La Noue a szárazföldi haderő felosztását - az erőviszonyok mérlegelésénél nagyrészt hadi tapasztalataiból kiindulva - a következőképpen kalkulálja; „A Habsburg császár egy hatalmas hadsereget toborozna Magyarország megtámadására, amely az egész német-római birodalom, Németalföld, valamint a svéd és dán, a cseh és magyar királyság haderőit egyesítené, s hozzájuk csatlakozna a jelenlegi lengyel király is. S nem kétlem, hogy egyesítve erőiket harmincötezer lovast, harmincezer gyalogost, és tízezer árkászt minden bizonnyal kitennének. A szárazföldi haderők másik részét a Legkeresztényibb Király*, Anglia királynője, Skócia királya, valamint a Svájc és Graubünden kantonja alkotná, akik szintén csatlakoznának a Habsburg császárhoz, s létszámban (véleményem szerint) húszezer gyalogost és ötvenezer lovast tennének ki. íme az a haderő, amely (véleményem szerint) elégséges lenne a győzelem kivívásához, s amely nem kevesebb mint százhúszezer harcost számlálna. Ez a szám nagynak tűnhet, a Kereszténység egészét figyelembe véve azonban csekélyen mondható; és hiszem, hogy ekkora haderőt nem lesz majd megterhelő folyamatosan négy évig hadban tartani, amely bizonnyal megtermi gyümölcsét, s negyven esztendeig örvendhetünk és élhetünk biztonságban, nyugalomban. V Károly császár egymaga saját erejéől, és birodalmának csak egy részéből, nyolcvanezer embert vonultatott fel Metz ostromára és Miksa császár hadserege is, amelyet a török ellen indított ezerötszázhatvanhatban

48 meghaladta a hatvanezer főt. Ily módon mindebben semmi újdonság sincs, hacsak nem a folytatásban." (Discours XXII. 476. p.) A tengeri haderő részletezéséről La noue a következőképp nyilatkozik; „A spanyol király, aki a Kereszténység leghatalmasabb fejedelme, az általa kiállítható lehető legtöbb gályával és hadihajóval felfegyverkezve, a pápa és Velence, valamint Itália többi fejedelemségei is hozzá csatlakozván, együttesen alkotnák azt a hatalmas tengeri haderőt, amellyel az ellenséget a tengeren megtámadnák. S hiszem, hogy minden erejüket latba vetve háromszáz gályát és tizenként hadigályát fel fognak majd sorakoztatni. ... A katonákat, e fenti hadihajókra, Spanyolországból és Itáliából könnyedén ki lehetne állítani, mivelhogy erre a célra harmincezer ember elegendő lenne." (Discours XXII. 475. p.) A keresztény seregek vezérletét - nemesi osztálytudatából és katonai hivatásából fakadóan - elsősorban az uralkodókra és fejedelmekre, valamint kora jeles hadvezéreire bízza, „Miután a katonáknak bőviben vagyunk, lássuk milyen hadvezérek és parancsnokok állnak rendelkezésre, hiszen ők azok, akiknek józanságán és nemesszívűségén sok múlik a győzelmek kivívásában. S ezen a téren, be kell vallanunk, hogy mostanság a Kereszténység bizony nem rendelkezik olyan nagy tudású, tapasztalt hadvezérekkel, mint ahogy ezt korábban láttuk egy Alba herceg, egy Guise herceg, Franciaország connétable-ja , Chastillon admirális , és André Doria esetében. Mindamellett az sem állítható, hogy hiányukat annyira megszenvednénk, * a francia király 90