Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Payer Gábor: Egy 16. századi hugenotta hadvezér és terve a török európai kiűzésére

S itt kell említenem az állhatatos jóságú, szelíd jellemű és mélységesen lelkiismeretes monsieur de La Noue-t is, aki eme igazságtalan, fegyveres pártharcokban, amelyek az ármánykodás, az embertelenség és zsiványkodás igazi iskolái, edződött folyvást, nagy tehetségű és igen tapasztalt katona.' 2. A „Discourspolitiques et militaires " La Noue limburgi fogságában foglalja össze 26 „fejtegetésében saját koráról, a korabeli keresztény Európáról, elsősorban a - vallásháborúk folytán anarchiába süllyedt, európai tekintélyében megrendült - francia királyságról vallott nézeteit. Az új szellemi arculatú - s forradalmi változásokat érlelő - 16. század mozgalmas történelmi korszaka az, amelynek sorskérdései (reformáció, vallásháborúk, keresztény egység, török fenyegetettség, németalföldi forradalom) La Noue-t is élénken foglalkoztatják. Művében - a francia monarchia hanyatlásának okait felfedve - ezekre a kérdésekre keresi a választ. A „discours politiques et militaires" szerkezetileg három fő részre tagolódik. A 26 fejtegetés tematikailag - a mű címében megfogalmazott tágabb értelmezésben „discours politiques"-ra, „discours militaires"-re, valamint az ún. „Mémoires" részre osztható. Magát a művet - La Noue nemesi osztályhelyzetéből adódóan - lényegileg egy közös alapgondolat hatja át („Noblesse oblige"), amely szinte valamennyi „discours" motiváló indítéka; a francia nemesség régi hírnevének visszaállítása, osztályhelyzetének megszilárdítása, szerepének tudatosítása - a francia monarchia központosítási folyamatában - nemesi kiváltságainak újbóli megmérettetése révén. A politikai fejtegetésekben (17 „discours" sorolható ide) fejti ki La Noue - a francia királyság hanyatlásának okait felfedve - monarchikus államelméletét, a keresztény erkölcsiségről és vallási toleranciáról vallott hugenotta meggyőződését, valamint a francia nemesség osztályszerepéről alkotott nézetét. Államelmélete lényegében a kálvini társadalomfelfogásra épül. A bajok legfőbb forrását végső soron ő is az - Isten szuverén akarataként megnyilvánuló - „örök" erkölcsi törvény megszegésében látja; „Mindenki lelkében szilárd meggyőződésnek kell lennie, hogy Isten a politikai kormányformák megteremtője, így alkotván meg az emberi társadalom igazságos rendjét, s isteni kegyelmébe fogadván, ő az aki a kormányokat ragyogásban, erőben és tekintélyben tartja mindaddig, amíg az emberek meg nem vetik a törvényt, s meg nem rontják az erkölcsöket, ekkor isteni haragját kinyilvánítván bekövetkezik a monarchiák és köztársaságok romlása.... A Szent írás említést tesz három kirívó bűnről, az összes többi között, amelyek gyakorta előfordulnak s együttesen jelentkeznek, aminek folytán Isten büntetésből és közromlásra az államokat pusztulásba sodorja: ezek pedig nevezetesen az istentelenség, az igazságtalanság és az erkölcstelenség. Mindezeket az elmúlt időszak egy igen jeles tudósa* oly jól lejegyezte, hogy véleményét, amely minden tekintetben igen megalapozott, csak helyeselni tudom és követni szeretném." (Discours 1.16., 19-20. p.) .La Noue valóban e kálvini társadalomfelfogásra - s etikai rendezőelvekre - épít, amikor a vallásháborúktól anarchiába süllyedt francia királyság megmentésének programját megfogalmazza. A vallásháborúk igazi célját, a francia királyság válságos helyzetét találóan így jellemzi: „ ... vallásháborúink azok, amelyek elfeledtették velünk a vallást (Discours I. 22. p.)... aki minden rosszról képet akar nyerni, Franciaországot kell csak fígyelme* Kálvin 79