Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Dr. Székelyné Dévai Judit: Kis magyar oktatástörténet különös tekintettel Komárom-Esztergom megyék 1868–1945 közötti időszakára

2 Népoktatás a. Elemi népiskolák 1868-ban született meg Eötvös József javaslatára a népoktatási törvény, melynek alapján a korábbi három-, négy- és ötosztályos kisiskolákat hatévfolyamos elemi népiskolákkal váltották fel. Büntető szankcióval mondták ki az általános iskolakötelezettséget - ám megvalósulási lehetőségei az egyes országrészek történelmi fejlődésétől, oktatási tradícióitól függően nagyon elktérőek voltak. Hogy Komárom és Esztergom megyék helyzete mennyire volt - viszonylag - kedvező, azokból a tanfelügyelői jelentésekből tudhatjuk meg, melyek néhány évvel a népoktatási törvény bevezetése után készültek: „... 1878. évi tanköteleseink közül 87,92% járt iskolába. (...) Magyar birodalomban a tanköteleseknek 70,76%-a járt utolsó kimutatás szerint tettleg az iskolába, ennélfogva mi hazánk átlagos számát 17,16%-kal megelőzzük. Magyar birodalomban van 10 olyan megye, melyekben 90%-on fölülés 3 olyan megye, hol a tanköteleseknek 88%-a jár iskolába. E szerint mi 72 megyei tankerület közti 14. helyet foglalunk el ez idő szerint."

26 Esztergom vármegyében ennél kedvezőtlenebb, de az országos átlagnál szintén jobb volt a helyzet: itt a 6-15 éves iskolakötelezettek 84,96%-a látogatta az intézményeket. A századfordulón a tanköteleseknek már 93,1%-a járt Komárom, s 91,1%-a Esztergom megyék iskoláiba. Ha figyelembe vesszük, hogy az országos adat csak 1930-ban érte el a 92,5%-ot, joggal állíthatjuk, hogy területünk közoktatási helyzete - ebből a szempontból - jónak mondható. Nem így a tanítás tárgyi és személyi feltételei. Az iskolák túlnyomórészt osztatlanok, egy- vagy kéttanítósok voltak, ahol nagyon magas létszámú csoportokkal kellett dolgozniuk. Az 1877-es adatok szerint „(Komárom megyében) egy-egy tanítóra esik nálunk átlag 97,58 gyermek, ha a tankötelesek összes számát vesszük, 85,59, ha a tettleg feljárók összes számát tekintjük."

28 Természetesen - a települések nagyságától függően ettől jelentősen eltérő számadatokat is találunk: Felső-Gallán 165, Tardoson 201, Kurtakeszin 146 tanuló jutott egy-egy, Bánhidán 241, Oroszlányon 256 két-két, Tövároson 545 négy tanítóra. A jelentésekben az elégtelen tárgyi feltételekre is bőven akad példa a „Célszerűtlen tanodák" címszó alatt: „4. A tokodi rk. tanoda pallózatlan lócapados-, korcsmai asztalokkal (itt az épület elég tataros, de nagyobb gondozásban kellene részesülnie) 5. A kőhídgyarmati rk. alacsony, a tanulók nagy számához mérve elégtelen nagyságú (jelenlétemben a tanterem zsúfolva volt, s megvallom, szánalommal néztem az egymás hátán ülő gyermekeket! Mily következménye lehet ily helyzetnek: említenem sem kell.)"

30 Az 1937-38-as tanév statisztikái is kedvezőtlenebb képet mutatnak az országos adatokhoz képest: az egyesített Komárom megyében 69,14 tanuló jut egy tanítóra, míg átlagosan ez az arány 62,65%.

31 Az Eötvös-féle népoktatási törvény alapvető célkitűzését, az általános, mindenkire kiterjedő, kötelező iskolalátogatás „esélyegyenlőségét" szolgálta egy következő, 1908. évi törvény, melyben a népoktatás ingyenességét biztosították. Az érdekesség kedvéért azonban utaljunk vissza arra is, alig harminc évvel korábban milyen pénzbeli és természetbeli juttatásokból állt egy falusi kántortanítói fizetés, melyhez hozzátartozott a gyermekek után fizetendő tandíj is: „Az 1874-ik évi kimutatásokat egybevetvén az 1871. és 1973. éviekkel, a következő helyeken változott a tanítói fizetés: (...) Nagy-Ölved h.h. jelenleg van. 24 Ft készpénz, 15 szapu búza, 5 szapu árpa, 2 ölfa, 1 kocsi széna, 4 hold föld, 3 akó bor, 15 font hús, 25 font só. (. ..) Dorogh: 145