Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Dr. Székelyné Dévai Judit: Kis magyar oktatástörténet különös tekintettel Komárom-Esztergom megyék 1868–1945 közötti időszakára

1871-ben volt 110 Ft készpénz, 43 p.m. gabona, 6 ölfa, 1/2 telek, 52 1/2 kr. tandíj. Jelenleg van: 323 Ft 16 kr. készpénz, 12 hold föld, 42 p.m. gabona. Csenke (puszta): 100 Ft a primatiális urad. részéről készpénzben, 2 hold föld, 32 m.g., 4 öl kemény fa, 1 tehéntartás. Érdemes megfigyelnünk, milyen feltételek mellett engedélyezte az 1907. évi törvényjavaslat, hogy beíratási díjat szedjenek, és mely anyagi áldozatok árán kárpótolta a tandíj összegétől elesett tanítókat: „A törvényhozás elé benyújtott törvényjavaslatom kimondotta, hogy ezekben az iskolákban (t. i. állami, községi, hitfelekezeti népiskolák, mindennapi és ismétlő tanfolyamok) sem tandíj, sem az 1891. XLIII. t.cz. 10. §-ában megállapított 30 filléres tanítói járulék nem szedhető, hanem legfeljebb csak 50 fillér beíratási díj az iskolába felvett minden egyes tanuló után, de csak olyan feltétellel, hogy az kizárólag a tanítói szakkönyvtár és ifjúsági könyvtár gyarapítására fordíttassék. A szegénységüket igazoló gyermekek ezen beíratási díj fizetése alól is felmentendők. A községi és hitfelekezeti iskolafenntartóknak kérelmükre az állam kárpótlást ad azon jövedelemcsökkenésért, amelyet az elemi népoktatás ingyenessége maga után von. (...) Kárpótlás éri azon tanítói jövedelmeket is, amely eddig a tandíj szedésével egészült ki. Az elemi népoktatásnak ingyenessé tétele az állam részéről évi 3 millió K-t meghaladó áldozatot kíván ugyan (az előző évben 5644 állami elemi iskolai tanító összfizetése: 8 160 300 korona! - Sz. D. J.), de miként a kultúrállamok példája mutatja, a népoktatás ingyenessé tétele nyomán könynyebben és megfelelőbben jut érvényre az általános tankötelezettség végrehajtása, amely végrehajtásnak mérve, egyszersmind fokmérője az illető állam tanügyi viszonyainak.'

33 A tankötelezettség teljesítésének biztosítására 1921-ben született újabb törvény hiszen a beíratottak aránya folyamatosan nőtt ugyan, de az elemi iskola VI. osztályát csak egy részük fejezte be. Nem csoda, hisz 1930-ban az összlakosság 48,5%-a végezte el a népiskolát, s az innen kikerülőknek csak 5%-a tanult tovább középiskolában.

34 Az iskolák államosításáig négy alkalommal (1905,1925,1932,1941) került sor új tantervek, utasítások kiadására, de ez nem változtatott lényegesen az oktatás tartalmán. A valláserkőlcs és érzelemformálás elsődleges feladatképnt szerepelt, továbbá - mivel az imperialista béke magyarok millióit taszította kisebbségi sorba - az oktatás és nevelés minden eszközzel a történelmi országterület visszaállításának az ügyét szolgálta. Már 1928-ban felmerült az elemi iskola 8 osztályossá bővítésének gondolata, de bevezetésére csak 1940-ben született törvény, mely 1941. szeptember l-jével lépett életbe. Gyakorlati jelentősége a háborús viszonyok miatt igen kicsi volt: 1940/41-ben csak az iskolák 27,2%-ában szervezték meg a VII-VIII. osztályt, ahová a tanulóknak mindössze 4,8%-a iratkozott. b. Tanonciskolák Az alsófokú szakképzést biztosító tanonciskolák többnyire túlzsúfolt, rosszul felszerelt intézmények voltak, melyekbe a tanoncok csak késő este, a napi 12-14 órai műhelymunka után jártak. Az 1922. XII. t.c. és az 1928. V. t.c. korlátozta a 14 éven aluliak iparban való foglalkoztatását: az ipari és kereskedelmi állások legnagyobb részét képesítéshez kötötték, s kötelezővé tették a tanonciskolába járást. A munkáltatóra bízták a bér megállapítását, s jogot adtak arra, hogy a tanoncokat „enyhe testi 146