Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)
Történelem - Dr. Székelyné Dévai Judit: Kis magyar oktatástörténet különös tekintettel Komárom-Esztergom megyék 1868–1945 közötti időszakára
mokratikus Magyarország alapjait építették. A gyökeres fordulatot az oktatás szerkezetében és tartalmában csak a felszabadulást követő időszak hozta meg. 1945 őszén kezdődött a nyolcosztályos általános iskolák szervezése, majd 1948. július 16-án emelkedett törvényerőre az oktatási intézmények államosításáról szóló törvényjavaslat, új fejezetet nyitva a magyar köznevelés történetében. //. AZ ISKOLARENDSZER MEGYEI FELÉPÍTÉSE A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ KITÖRÉSÉIG Az 1920. évet megelőző országos és helyi felmérések, statisztikai jelentések adatai közül a Komárom és Esztergom vármegyékre vonatkozóakat egyaránt vizsgálnunk kell: mai megyénk ugyanis ezen két közigazgatási egységnek a trianoni döntés által az új magyar határokon belül hagyott részei egyesítésével jött létre 1923-ban. 2250 km-es területe az országban a legkisebb, míg a történelmi Esztergom vármegye 1123,3 km 2 , Komárom pedig 2944 km 2 kiterjedésű volt. Eltérő gazdasági, természeti feltételeiket így jellemzi a Pallas Nagy Lexikona: „Komárom vármegye elég gazdag. Aránylag legszegényebb az ásványország, mely a Gerecse-hegységben jó építőkövet, (. . .) Vértes-Somlyón barnaszenet szolgáltat. Jóval gazdagabb a növényország terményeiben. A vármegye ipara nem jelentékeny (...) A kereskedelem főcikkei a gabonaneműek, bor, fa és élő állatok; központja Komárom, Új-Szőny és Tata." „(Esztergom vármegye) Terményei az ásványországból barnaszén (...), márvány (.. .), épület- és mészkő (...) s agyag. Növényzete dús; Esztergom az ország legtermékenyebb vármegyéi közé tartozik. Az ipar leginkább a bányaiparra szorítkozik. A kereskedelem főcikkei a gabona, bor, szőlő és gyümölcs, továbbá a bányák (márvány, kőszén) és gyárak (cement, szesz) terményei." Komárom vármegye ipari fejlődését nagymértékben elősegítette az 1896-ban Bánhida község mellett feltárt szénmező, melyre a század első évtizedeiben feldolgozó üzemek, iparágak sora települt. így 1920-ban - a két töredék megyében - a népszámlálási adatok szerint a dolgozóknak már több, mint egyharmada (36,6%) tartozott a bánya- és ipari munkások közé. E számadat tárgyalt időszakunk végére, az 1949-es évre 45,7%-ra emelkedett. 21 Korunk oktatástörténeti dokumentumai közül fontos forrásként szolgáltak a magyar kormány éves statisztikái. A kultuszminiszteri jelentések alapján a második világháború kitöréséig. 1939-ig kísérhetők figyelemmel az oktatás országos és helyi számadatai. Az utolsó, általam felhasznált adatsor 1938. évi, hiszen a későbbi - az első bécsi döntés, a Felvidék egy részének visszacsatolása miatt - a korábbiakkal közvetlenül nem összehasonlítható. Ez évben ismét visszaállították az eredeti Esztergom és Komárom vármegyéket, melyek 1945-ig önállóan működtek. A háború miatt az oktatásügyre vonatkozó országos és helyi statisztikák nem állnak rendelkezésünkre. A következőkben az iskolarendszer megyei felépítésére térek át. L Óvodák Az első magyarországi óvodát Angyalkert néven Brunszvik Teréz grófnő (17751816) hozta létre 1828-ban, Budán. Kezdeményezésére 1836-ban már 14, újabb tíz év múlva pedig 89 kisdedóvó működött az országban. A gyorsan fejlődő hálózat fenntartásáról 1891-ben született törvény. A javaslat országgyűlési indoklása arra hivatkozik, hogy Magyarország e törvényalkotással - Franciaországot kivéve - az öszszes európai államot megelőzi. A honatyák a gyermekgondozás hiányát, az óvodák 143
