Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Dr. Székelyné Dévai Judit: Kis magyar oktatástörténet különös tekintettel Komárom-Esztergom megyék 1868–1945 közötti időszakára

borút lezáró békerendszer - szentesítve az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását - a történelmi Magyarország szétdarabolását hozta magával. A korábbi országterület közel 70 százalékát s a magyar etnikum egyharmadát az ún. utódállamok kapták meg a Lenin által is imperialistának nevezett rablóbéke során. „Mi jellemezte a negyedszázados ellenforradalmi rendszer uralkodó kultúráját? Jellemezte a sovinizmus és a revíziós politika igazolása, a nemzeti fennhéjázás és gyűlölködés, a klerikalizmus szelleme, az osztályellentétek leleplezése, a marxizmus elleni harc."

16 Az oktatáspolitika - bár az ún. keresztény - nemzeti alapokra épült s természetszerűleg a trianoni határok revíziójára nevelt, kétségkívül jelentós eredményeket is felmutathatott. A Bethlen-kormány kultuszminisztere, Klebelsberg Kunó gróf máig működő külföldi magyar intézményeket (többek között a bécsi és berlini Collegium Hungaricumokat) hozott létre, s megteremtette a tudósképzést szolgáló külföldi ösztöndíjrendszert. „A középiskolák fejlesztése mellett a népiskolák építésére a Bethlen-kormány 1930-ig 48 millió pengőt költött az állami költségvetésből, többet, mint 1868-1918 között valamennyi magyar kormány együttvéve (46 millió), s 5 ezer népiskolai tantermet, illetve tanítói lakást építtetett."

1 Ez az akció azonban nem szüntette meg, csupán csökkentette az alapfokú oktatás gondjait - hiszen továbbra is kevés volt az iskola, s ezek túlnyomó többsége egytanítós, osztatlan, felekezeti jellegű volt. Az egyházi túlsúlyt a tanítóképzők fenntartók szerinti aránya is tükrözi: még 1935-ben is négyötödük tartozott felekezeti irányítás alá. Az 1930-as évekig jelentősen emelkedett a magasabb fokú intézmények száma is. 1919-ben 295,1929-ben már 412 polgári iskola nyújtott minimális általános műveltséget. 1934-ben került sor a középiskolák egységes elnevezésére (gimnázium) és a felvételi vizsga bevezetésére, mellyel elsősorban a munkások és parasztok gyermekeit rekesztették ki. Négy évvel később új tantervek születtek, melyek már a politikai élet jobbratolódását tükrözik. Ugyancsak 1938-ra datálható a középfokú szakoktatásról szóló törvény, melynek alapján érettségi bizonyítványt nyújtottak az ipari és kereskedelmi középiskolák is. A két világháború között már harmincnyolc főiskolánk, négy tudományegyetemünk működött - hiszen a Horthy-rendszer jelentősen többet áldozott a felsőoktatásra és a tudományos intézményekre, mint a népoktatásra. Az uralkodó osztály érdekeit további intézkedések is szolgálták: a felvételkor - 1920. évi XXV te, a numerus clausus alapján - faji és nemzetiségi megszorításokat is érvényesítettek. A munkás- és parasztszármazású főiskolai hallgatók aránya folyamatosan nőtt ugyan, de így is csak töredék részét képezte az összlétszámnak (1913-14-ben 4,5, ill. 0,7%, 1929-30-ban 5,3, ill. 1,2%, 1941-42-ben 7,2, ill. 1,7%).

18 A politika nagy kérdéseiben a hatalom egyre szorosabbra fűzte kapcsolatait a fasiszta rendszerekkel, s ez nem maradt hatás nélkül az oktatásra sem. A Darányi által meghirdetett, 1938. évi győri fegyverkezési program miatt kevés pénz jutott az iskolaépítésre, a szükséges számú tanerő foglalkoztatására. A világháború éveiben már a tanítóhiány is oka volt az iskolai szüneteknek, s a VKM egyik 1940-ben hozott rendelete a katedráról is száműzte a magyar zsidókat. Az ellenforradalmi rendszer bírálói: a népi írók, a Szociáldemokrata Párt, a polgári értelmiség, továbbá a kommunisták, s a felsoroltak legjobbjait tömörítő Márciusi Front, többek között a közoktatásügy visszásságai ellen is hallatták hangjukat. Saját, paraszti és munkás erőket megcélzó oktatási formák - népfőiskolák, illegális szemináriumok stb. - létrehozásával, a reformok sürgetésével egy eljövendő, de142