Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Payer Gábor: Egy 16. századi hugenotta hadvezér és terve a török európai kiűzésére

40. - A Dániel-könyv - amely a Szeleukida-elnyomás időszakiban (i. e. 165 körül) keletkezett a zsidókat kitartásra buzdító célzattal - második része tartalmazza Dániel profetikus látomásait. Az ismeretlen szerző Dániel történetét - a prófécia hitéül - a babiloni fogság időszakába helyezi. Ily módon a danteii látomások - utólagosan visszavetített - „beteljesítésével" (a zsidókat elnyomó világbirodalmak bukásának jelképes látomásokba foglalásával) egyúttal a kegyetlen Szeleukida uralom alóli közeli szabadulást sugallja -, amelyet a messiás eljövetelével hoz összefüggésbe. (Dániel könyve 7. fej., 9. fej. 22-27. szak., 12. fej.) A messiási eszme, s a dánieli prófécia a 16. század folyamán a reformáció eszkatologiai tanításaiban kerül ismét hangsúlyozottan előtérbe. E tanítások a társadalmi igazságtalanságokkal és bűnökkel terhelt keresztény világ közeli végét - Isten büntetéseként megnyilvánuló riasztó előjelek kíséretében (pusztító járványok, kozmikus katasztrófák, pusztuló Föld) - Krisztus második eljövetelével, az Utolsó ítélet beteljesülésével, s az „ezeréves messiási birodalom" megteremtésével kapcsolták össze. Luther ún. „Tábori prédikációjáéban (Eine Heerpredigt widder den Turckenn. Wittenberg, 1529.) a fenyegető török terjeszkedést is riasztó isteni előjelnek tartja, s - aktualizálván a dánieli próféciát - e despotikus török világhatalomban a véres Szeleukida uralom folytatását látja. La Noue is e prófécia lutheri értelmezését adja a fenti idézetben. A reformáció eszkatologiai tanításaira részletesebben lásd: Delumeau, J.: La Peur en Occident (XlV-XVIII* siècles). Paris, 1978. Fayard. Delumeau, J.: Le péché et la peur. La culpabilisation en Occident, XIII*-XVIII* siècles. Paris, 1963. Fayard. 41. - X. Leó (Giovanni de' Medici) pápaságának (1513-1521) kezdetén a török elleni agitáció - a 15. századi sikertelen próbálkozásokat követően - újabb lendületet vesz. A pápa közvetítésével megvalósulni látszott a keresztény uralkodók nagyszabású törökellenes szövetsége. Erre alapozva született meg a pápai terv, amelyet ferencesrendi szerzetesek készítettek X. Leó számára 1518-ban („Anschlag wider die Turckenn"). Stratégiai elgondolásaiban nagyrészt a keresztes hadjáratok példájából merített, s Konstantinápoly bevételét - a szárazföldi seregek mellett tengeri haderőre is alapozta. A szárazföldi haderők lényegében két főirányból indítanák meg az offenzívát. A német-római császár - a magyarok és lengyelek seregeivel egyesülve - a Duna vonalán haladva, Szerbián majd Thrákián át, közelítené meg Konstantinápolyt. A francia király pedig - a svájciak, a velenceiek, valamint az itáliai fejedelmek seregeivel megerősítve - Brindisiből kelne át Albániába, az elnyomott keresztények fellazítására. A tengeri haderő pedig (a spanyol, a portugál, valamint az angol hajóhad egyesítésével) Karthágóból indulna a Dardanellák elfoglalására. A pápa, ugyancsak tekintélyes flottája élén, Anconából hajózna ki a Gallipolis bevételére. X. Leó tervéről részletesebben lásd: Drapeyron, L.: Un projet français de conquête de l'empire ottoman au XVI

e et XVII

e siècles. Revue des Deux Mondes (Paris) 1876. No. 6.122-147. p. Bóka É.: Európa és a törökök (Válogatás a török birodalom megdöntésére született 16-17. sz.-i tervekből) Világtörténet, 1983. No. 2.83-104. p. 42. -Erasmus „Utilissima consultât» de Bello Turcis inferendo et obiter enarratus Psalmus XXVIII." (Antwerpen, 1530.) című vitairatában az európai uralkodókat vádolja a török elleni hadjárat meghiúsulásáért. Cáfolja, hogy a török hódítás csak Magyarországot fenyegetné, s egy újabb keresztes hadjárat mielőbbi megindítása mellett érvel. -Nannius 1536-ban kelt felhívását („Petri Nanni Alkmariani declamatio De bello Turcis inferendo") Oláh Miklós esztergomi érseknek ajánlotta. Szerinte a török a keresztények ellentéteit kihasználva terjeszkedhetett sikeresen, s - Erasmushoz hasonlóan - a megoldást ő is a mielőbbi keresztény öszszefogásban látja. - Cuspinianus, I. Miksa császár titkor tanácsadója, a „De Turcorum origine, religione, ac immanissima eorum in Christianos tzrannide, deque vüs per quas, Christiani Principes Tbrcos profligare et inuadere facile possent." (Antwerpen, 1541.) című munkájában - a török birodalom részletes természetrajzát adva - a török hatalmának közeli végét jósolja. Elgondolása szerint a török elleni keresztes hadjárat megindítására Macedóniában gyülekeznének a keresztény seregek. Felhívást intéz V Károlyhoz, hogy álljon a keresztes hadjárat élére. -Luther ún. „Tábori prédikációja "ban - a dánieli prófécia alapján - a gondviselés és az ördög világméretű harcaként értelmezi a török veszélyt. Erre vonatkozóan lásd, 40. jegyz. - A16. század közepén az egyik legelterjedtebb és több kiadást is megélt munka; Gcorgcvits Bertalan „De Turcarum moribus Epitome" (Leiden, 1553.) c műve, a későbbi terveknek is gyakori forrásául szolgált. Georgevits utazó volt (a 16. század elején született és 1560-ban halt meg Rómában), 13 évet 100