Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Payer Gábor: Egy 16. századi hugenotta hadvezér és terve a török európai kiűzésére

töltött török fogságban (többször is eladták rabszolgának), végül a jeruzsálemi ferences barátok mentették meg. Művében a keresztény fejedelmeket egy nagyszabású török elleni hadjáratra szólítja fel („Exhortacio contra Turcas)". Elgondolása szerint mintegy 230 ezer fős sereggel (120 ezer gyalogos, 110 ezer lovas) a keresztények sikerrel vehetnék fel a harcot - Görögország és Thrákia felszabadítására - a törökkel szemben. E tervekre vonatkozóan lásd: Bóka É. i. m. 84-88. p. 43.-III. Murád (Amurat) császár (1546-1595); 1574-től áll a török birodalom élén; kevésbé energikus mint elődei, a művészetek nagy pártolója, uralkodása idején a perzsák ellen vívott háborúk (15671590.) a birodalomtól nagy véráldozatokat követeltek - kevés sikerrel. 44. -Don Juan d'Austria (1547-1578); spanyol hadvezér, III. Fülöp testvére; 1571. október 7-én Lepantónál - az egyesített pápai-velencei-spanyol flotta élén - szétveri a török hajóhadat; 1576-1578-ig Németalföld helytartója. 45.- La Noue itt feltehetően az ellenreformáció kezdeti szakaszának harcos pápáira, az „inkvizítor" V Piusra (1566-1572), illetve XIII. Gergelyre (1572-1585) céloz, akik - spanyol - barát diplomáciát folytatva - a hugenottákkal való fegyveres leszámolást sürgették. XIII. Gergely ugyanis (a katolikus Guisek szövetségeseként) a Szent-Bertalan éji vérfürdőről értesülve, Rómában örömtüzeket gyújtatott és ünnepélyes Te Deumot mondott. 46. - II. Henrik uralkodásától XIII. Lajos koráig (1547-1614) a francia tüzérségnél használatos hatféle kaliberű ágyúból a második legnagyobb űrméretű volt a 15 fontos (1 font = 0,45 kg) nagy coulevrine -17 lóval. Illetve ennek kisebb változataként a 7 fontos „Bâtarde" -11 lóval. 47. - II. Henrik - folytatván atyja, I. Ferenc Habsburg-ellenes külpolitikáját - 1552-ben elfoglalja Lotharíngia francia határmenti ún. „Három Püspökségét"; Metz-et, Toul-t és Verdun-t, majd Luxemburgot is. V. Károly - akinek figyelmét ezidőtájt elsősorban a német protestánsokkal vívott harc kötötte le csak 1552 őszén indítja meg mintegy hatvanezer főnyi zsoldos seregét a püspökségek visszahódítására. Metz ostroma 1552 októberében kezdődik meg, amelynek védelmét Francois de Guise herceg irányítja. A hosszasan elhúzódó ostrom 1553 januárjában végülis - a viszontagságos időjárás, a védők hősies ellenállása, s legfőképp a császári csapatok akadozó zsoldellátása folytán (a hadivállalkozásra szánt pénz elfogy) - a többszörös túlerőben lévő császáriak kudarcával zárul. Ily módon - Metz hősies védelme - a „Három Püspökség" francia fennhatóságát is megerősítette, amelyet az itáliai háborúkat lezáró Cateau-Cambrésis-i béke (1559) szentesít elsőként. 48. - A török 1566. évi támadásának hírére a február 2-i pozsonyi országgyűlés határoz a hadsereg felállításáról. II. Miksa ugyanakkor jelentős segítséget kap az augsburgi birodalmi gyűléstől, a cseh-osztrák tartományoktól és a pápától is. Ennek eredményeként, nyár elejére, mintegy százezer fős sereg élén indulhatott meg a török ellen. A Habsburg haderő azonban - Bécs védelmében - Magyaróvárnál, majd Győrnél letáborozva, tétlenül szemlélte a magyar végek küzdelmét, így Gyula majd Szigetvár elestét. 49. -Alba hercege (Fernando Alvarez de Toledo: 1507-1582); spanyol hadvezér és államférfi; katonai tehetségével V Károly itáliai háborúiban tűnik ki (páviai csata 1525); 1556-ban - Olaszország alkirályaként - szétveri az egyesült pápai és francia seregeket, megszállja az egyházi államot; 1567-ben II. Fülöp a felkelt Németalföld „pacifikálásával" bízza meg; Németalföld helytartójaként, nyílt terroruralmával (hat év alatt 18.000 embert végeztet ki) sem sikerül a szabadságmozgalmat megtörnie; kegyvesztettként II. Fülöp 1573-ban visszahívja. 50. - Guise (Francois I., duc de) - lásd 9. jegyzet 51.-Anne, duc de Montmorency (1492-1567); francia hadvezér, Languedoc kormányzója; A páviai csatában (1525) I. Ferenccel a spanyolok fogságába kerül; 1536-ban Susa-nál azonban győzelmet arat V Károly seregén; érdemeiért I. Ferenc 1538-ban tábornaggyá nevezi ki, majd 1551-ben II. Henrik hercegi rangra emeli; 1557-ben Saint-Quentin-nél vereséget szenved a spanyoloktól és újra fogságba esik; az itáliai háborúkat lezáró Cateau-Cambrésis-i béke megkötésével (1559.) szabadul ki; a vallásháborúk kitörésével François de Guise-zel és Jacques de Saint-André tábornaggyal megalakítja az ún. „katolikus triumvirátust". (1561. ápr. 7.); a királyi hadsereg fővezéreként az első vallásháború legvéresebb ütközetében, a dreux-i csatában (1562. dec. 19.) a hugenották fogságába esik; kiszabadulván, a második vallásháborúban Saint-Denis-nél ütközik meg újra (1567. nov. 10.), ahol halálos sebet kap, s rá két napra hal meg. 52. - Coligny (Gaspard de) - lásd 14. jegyzetet 53.-Andrea Doria (1468-1560); előkelő genovai családból származó hadvezér és államférfi; 1512-től a genovai hajóhad vezére; 1528-ig - Genova francia fennhatósága alatt 1. Ferenc szolgálatában áll; a francia befolyással szemben, V Károry-hoz átpártolván, felszabadítja Genovát; V Károly tengernaggyá, majd Melfi hercegévé nevezi ki; 1535-ben ő vezérli a császár győzelmes tuniszi expedícióját; Az 1541-es sikertelen algériai hadjáratban flottájával megmenti a császári sereg maradványait; a 101