Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)
V. Vadász Éva: Adatok Dunaalmás középső bronzkori településtörténetéhez Lenhardt György magángyűjteményei I.
kívül semmit sem találtak.) Mivel a Hampel által közölt földrajzi körülmények az utóbbi helynek felelnek meg, teljesen bizonytalan, hogy a) a MNM dunaalmási leletanyaga egyazon lelőhelyről származik; b) a gyűjtemény un. uradalmi regálási és a MNM szóban forgó leletei ugyanannak az urnatemetőnek a mellékletei. A MNM és a gyűjtemény leletanyaga közt szembeötlő különbség a tokodi típusú kerámia előfordulási aránya. Előbbiben egy tokodi bögre található 12 , míg a gyűjteményben hat, sőt ha a szabadkai telken előkerült bögrét is ideszámítjuk, hét. A közölt tokodi ill. hatvani temetők alapján tudjuk, hogy e jellegzetes bögrék száma síronként nem haladja meg a két darabot, de általában egy halotthoz egy ilyen bögrét szántak mellékletnek 13 . A bögrékhez három tokodi típusú urna társul (I. t. 1. II. t. 7. 146. sz.) a szabadkai telken az urna összetört, s a többi urna közt is található olyan forma, mely mind tokodi, mind mészbetétes környezetben előfordulhat (pl. I. t. 2.). E leletcsoporthoz társul még a temetőanyagból egy füles tál (III. t. 1.) s a 63. sz. bögrével (V. t. 3.) együtt talált spirálcsövecskék és hajkarikák is 14 , melyhez hasonlók a szálkai hatvani temetőben kerültek elő. Az elmondottak alapján a tokodi csoport sírjainak számát a regálási temető anyagából mintegy ötre becsülhetjük. A tokodi csoport temetőjének helyét hitelesíti egy 1973-ban előkerült sírlelet, melyet az 1957-ben előkerült sírtól (65. sz.) mintegy 8 m-re, csatornázáshoz húzott árok ásása alkalmával bolygattak meg. A sír egy részét az árokkal szétrombolták, az árok oldala alá benyúló részét Árendás József, helyi tanító bontotta ki, aki a leleteket Lenhardt Györgynek adta át. A síregyüttes általa jutott a Kuny Domokos Múzeum gyűjteményébe. A sír leírása a feltárók megfigyelései alapján: Hamvasztásos urnasír, kb. —80 cm mélységben. A hamvak az 1. sz. nagy urnában voltak, s benne találták még a 4. sz. bögrét, az agyagkanalat és valószínűleg a 3. sz. edénykét. A 2. sz. kis urna és a fazék az urna mellett voltak, egyik szájával lefelé borítva. Mellékletek: 1. Urna. Széles szájú, rövid, tölcséres nyakú, legömbölyített kettőskúpos hasú, öblös urna. A has közepén egy négyes, egy hármas és két kettős tagolású vízszintes bütyök ül, melytől lefelé a felület textildíszes. A nyak a perem alatt tekercseitpálcikás, mészbetétes mintával díszített: két hármas körbefutó vonalköteg közt hármas vonalkötegekből álló zegzug minta fut körbe. Barnásvörös, kiegészített, m.: 33,6 cm, pá.: 29,7 cm, fá.: 11,2 cm (XI. t. 1.) 2. Kis urna. Hasonló az előzőhöz, de kissé nyúlánkabb forma. Hasán két kis bütyökfül, díszítése tekercseitpálcikás, mészbetétes. A perem alatt két párhuzamos vonalköteg közt zegzug minta fut körbe. A vállon a fülek között és felett, négy helyen három függőleges vonal fut, melyek közeit és végeit benyomkodott körök díszítik. Szürke, kiegészített, m.: 16,7 cm, pá.: 12,5 cm, fá.: 7,2 cm (XI. t. 2.) 3. Bögre. Az előzőkhöz hasonló alakú, széles szájú, kissé nyomott forma. A hason egymással szemben két kis átfúrt, ezek közt egy-egy függőleges nyílású, kampószerűen összehajló kis bütyökfül ül. A fülektől lefelé seprődíszes, a fenék felett széles sávban körben besimított. Tekercseitpálcikás, mészbetétes díszítésű: a perem alatt öt vonal fut körbe, a vállon a fülek felett benyomott körökben végződő függőleges fenyőágminta. Sárgásszürke, felülete kopott, ragasztott, kiegészített, m.: 9,8 cm, pá.: 10,1 cm, fá.: 5,5 cm (XI. t. 3.) 25
