Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)
V. Vadász Éva: Adatok Dunaalmás középső bronzkori településtörténetéhez Lenhardt György magángyűjteményei I.
4. Bögre. Tölcséres nyakú, kettőskúpos hasú bögre. Vállára perem alól kiinduló szalagfül támaszkodik. Pereme alatt négy körbefutó, tekercseitpálcikás, mészbetétes vonal díszíti. Sárgásszürke» felülete kopott, ép. m.: 6,8 cm, pá.: 7,6 cm, fá.: 1,9 cm (XI. t. 5.) 5. Fazék. Szélesszájú, rövid tölcséres nyakú öblös fazék erősen összeszűkülő aljjal. A nyak törésvonalától lefelé felületét szabálytalan, bekarcolt függőleges vonalak díszítik. Szürke-vörös foltos, szemcsés anyagú, ép. m.: 12,3 cm, pá.: 13,8 cm, fá.: 6,9 cm (XI. t. 4.) 6. Agyagkanál. Ovális szájú, fordított csonkakúp alakú kanál. Fenekétől vízszintes vastag fogófül indul ki, mely letört. Vörös-szürke foltos, szemcsés anyagú, m.: 4 cm, pá.: 7,9 cm x 7 cm, fá.: 2,9 cm (XI. t. 6.) A sír érdekessége, hogy mellékletei bár kétségtelenül a tokodi csoporthoz sorolhatók, igen erős szálakkal kötődnek a kisapostagi kultúra 2. periódusának, ill. a korai mészbetétes kerámiás népcsoportok leletanyagához 15 . Bár a hatvani kultúrában fordulnak elő gyakran agyagkanalak, s az urna textildíszítése és osztott bütykei is hasonló irányba mutatnak, ez a nyomott, szélesszájú változat a hatvani törzsterületen ritkább 16 . Az urnát formája és tekercseitpálcikás díszítése a tokodi analógiák mellett 17 az ún. klasszikus kisapostagi példányokhoz köti 18 . Ugyanezt mondhatjuk el a 4. sz. kis bögréről. A 2. sz. kis urna körös díszítéséhez hasonló a balatongyöröki felső szintben fordul elő 19 . A 3. sz. edényke leginkább a hasonló Háromfa-rinyaparti és balatonföldvári edényekre emlékeztet 20 . Érdekessége a kampószerűen összehajló kis fül — melyre analógiát nem ismerek — és a tekercseitpálcikás fenyőágminta, melyhez hasonló a tokodi edényeken előfordul, de más, mélyen benyomott ill. bevagdalt technikával 21 . A kisapostagi kultúra ilyen egyértelmű jelentkezésével zárt leletegyüttesben a tokodi csoport lelőhelyein eddig még nem találkozhattunk, bár kialakulásában a kisapostagi összetevőket a kutatás mindig is kihangsúlyozta 22 . A síregyüttes ezt most kőnkért, új bizonyítékkal támasztja alá. Kronológiai vonatkozásban a leletanyag egyelőre megerősíti azt a feltételezést, hogy a kisapostagi kultúra nem a korai (Balatongyörök 1.) fázisában jutott el területünkre 23 . Másrészt a tokodi csoport életén belül mindenképp korai együttesnek tűnik, noha a gyűjtemény többi darabjának tanúsága szerint együtt fordul elő jellegzetes tokodi típusú bögrékkel s markáns hatvani jellegű urnákkal. Az utólag előkerült szabadkai-telki sír képezi tehát az ún. uradalmi regálási temető időrendi alsó határát, melyet még mindenképp a korai bronzkor 3. végére helyezhetünk. A gyűjteményben szereplő regálási edények az É-dunántúli mészbetétes kerámia esztergomi csoportjának jellegzetes formái. Bóna tipológiai beosztása szerint az urnák az A/4 (I. t. 4.), a 15 (II. t. 6.), a 16 (I. t. 2—3.) és a 17 (I. t. 5—6.); a tálak többsége a C/I (III. t. 2—5.) az 5 (III. t. 6—7.) és a 18 (IV. t. 3—4.); a korsó — melynek kereszt alakú mészbetétes díszítéséhez az egyetlen analógiát a chl'abai temetőben találjuk 24 — az 1 (IV. t. 4.); a függesztőedényke a 3b (VI. t. 6.) s a fedőcskék a 4 (VII. t. 4—6.) variációkat képviselik 25 . Ugyancsak az esztergomi csoport temetőire jellemző az öblös Csücskös peremű és kihajló peremű fazekak (II. t. 3—5.) és a hengeres és öblösödő nyakú korsók (VI. t. 1—3., VI. t. 5—8.) nagyszámú előfordulása. A típusokon belül a tálak mutatják a legnagyobb variációt, melyek közül néhány formát érdemes részletesebben elemeznünk. Az É-dunántúli temetők26
