Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)
Szatmári Sarolta: Kályhacsempék a tati várból I.
szű, rendkívül bájos arcú női fejekkel találkozunk. (XXX. t. 1.) A kereszt 1423-tól előfordult, a csigás haj inkább a XV. közepétől a század második felében jelentkezik faszobrokon, kályhacsempéken is. A címertartó angyalok a XV. század második felében számos Ny-Európai kályhán előfordulnak, de többnyire félalakként és nem mindig oromcsempéken. (Meran, Ulm, Freiburg) 36 . Ezek arc haj-, ruhaábrázolása már reneszánsz jellegű. A lovagalakos kályha zárórészének, főként oromcsempéinek megoldása a táblaképeken is jelentkező kis kézioltárokra emlékeztet. Pl. feltűnik Báti mester Egy remete Mária képet mutat a megtérő Szt. Katalinnak c. (1420—30) keltezett táblaképen. 37 A kályha felső részének végső bezárásául szolgáló csúcsot képző mérműves csempék a német gótikus templomtornyokra emlékeztetnek. A kályha, egész felépítése az egyházi és lovagi gondolat, a királyi hatalom jelképével a későgótika egyik legteljesebb alkotása. A csempék formai változatossága, ilyen gazdaságban csak a magyarországi anyagban jelentkezik. Nem feladatunk a kályhák elterjedésének irányát tárgyalni, hiszen a mi darabjaink nem külön műhely, hanem a királyi műhely termékei és csak egy láncszemet jelentenek a közép-európai kályhaművesség pontosabb megismerésében. Kályhánk csempeanyaga viszont szinte teljességében igazolja a Holl I. által meghatározott csoport, egy magas színvonalú királyi műhely működését, sőt talán azt is, hogy a kályhák ezen típusa az egyes darabok analógiáinak széles körű elterjedése ellenére a budai királyi műhelyben jött létre, és hatott még egy fél évszázadig a kályhaművességre. A kutatók által a Boden-i tó felől érkező hatások elsődlegességét egyes csempék, sőt a kályhák bizonyos típusai esetében nem lehet tagadni, hiszen ott datált csempét találtak. (Basel. 1435) Ezek a kályhaművességnek valóban magas fokát képviselő csempék, ill. kályhák azonban csak fő vonásaiban hasonlítanak, amelyek egyszerűen a technikai megoldásokból, az azonos építészeti motívumokból adódnak. Tematikájuk is általában más, s mivel főként városi középületek (Rathausok) templomok és magánvárak számára készültek, formai azonosságuk sem olyan kötött, mint a lovagalakos kályhák magyarországi típusainál. Holl Imre lehetségesnek tartja, hogy az oroszlán alakot a svájci műhelyektől vették át a lovagalakos mintakincsbe, de rámutat, hogy a cseh, morva, lengyel műhelyek már ennek ez utóbbi változatait vették át. 38 A pozsonyi vár kályhája, 39 a kályhát koronázó oroszlánokkal, koronás ívelt hátú csempékkel, az alsó rész rozettas sima ill. plasztikus előlapú csempéivel a londoni, ravensburgi kályhákhoz hasonló, ez mindkét nagy központ hatását, ill. a kályhacsempék kereskedelmét bizonyítja. A kaposszentjakabi III. Frigyest ábrázoló csempe is ennek a hatásnak eddig egyetlen magyarországi előfordulása. Az ilyenfajta átvételek politikai gyökereire is utalt ismertetője. 40 84
