Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

Szatmári Sarolta: Kályhacsempék a tati várból I.

KÁLYHACSEMPÉK A TATAI VÁRBÓL I. LOVAGALAKOS KÁLYHA Ásatási körülmények Az 1965-ben indult tatai várásatás feladata a török háborúk során elpusztult középkori várépület alapfalainak megkeresése, a középkori vár életéhez kapcsolódó leletek összegyűjtése. A várásatás megkezdésekor figyelembe vettük a várról készült ábrázolásokat, metszeteket, főként a Giulio Turco által készített 1569—72. alaprajzot.

1 Sajnos az ásatás első szakasza is szomorú eredményt hozott, mert kiderült, hogy a XVIII. századi nagy planírozás a magas sziklaalap miatt a középkori falaknak csak az alapozását, sőt helyenként a sziklán jelentkező habarcsnyomokat hagyta meg.

2 Az anyag teljesen kevert cserép volt a XV—

XVIII. századig. 1967-ben a vár Turco alaprajzon jelölt ÉNy-i épülettornyát kerestük. Az E-i és Ny-i torony között előkerült egy támpillérekkel ellátott 1,10 m széles fal, de az épületszárny zárófalát nem találtuk. A faltól Ny-ra a mélyítés során egy sziklába vájt két helyiségből álló pince került elő, bejárata a kerengő Ny-i sarkából indul 1 lépcsővel 22 m hosszú, 5,5 m széles előtérből és egy dongaboltozatos pinceszakaszból állt. Mélysége — 3,20 és —3,70 volt. A boltozatos szakasz boltozatvállai megmaradtak a sziklán. Az előtér boltozatára utaló nyomot nem találtunk, falát szintén a szikla és ennek kiegészítése jelentette. Padlózatát is a ferdén hasadó sziklaalap adta. A felső törmelékes, köves réteg a XVIII. századi planírozás anyagát jelentette, alatta viszont az ásatás legszebb és leggazdagabb leletanyaga következett. A vastagon átégett törmelékrétegekből kályhacsempék, edények, üvegek, faragott kövek kerültek elő, melyek kora a XV. század második felétől a XVI. század elejére határozható meg, és a vár első pusztulásakor (1529) kerülhetett a már nem használt pince terébe. A belső tér az ott előkerült ászokfák, hordódongák alapján borospince lehetett. Feltöltése teljesen egynemű volt, az előterével, legfelső réteg XVI. sz. eleji. A csempeanyag több XV. századi kályhához tartozhatott, ezek közül a lovagalakos kályhával foglalkozunk először, mert töredékei egy egész kályha rekonstrukcióját tették lehetővé. Az anyag leírása: Az előkerült anyag meghatározását a budai várban előkerült és Holl Imre által meghatározott típusok

3 figyelembevételével végeztük el, kiemelve a tatai darabok esetleges eltéréseit.