Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)
Vékony Gábor: Koroling birodalom „délkeleti” határvédelme kérdéséhez
209 Holub, Zala m. kkori vízr. 24/170. j. 210 Melich, HonfMg 133-^1., Kniezsa, AECO I. 169. 211 Melich, HonfMg 390—1. 212 Uo. 384. skk. 213 Koller, BgÎHbl 22. 1960. 94—5. 214 Uo. 94. 215 Vö. Tóth. VSz 1972. 118. j. 216 Pirchegger, MIÖG 33. 1912. 287., Füssy, A zalavári apátság története, PRT IX. 21, Bogyay, SOF 19. 1960. 54., Schünemann, Deutschen 5., Nagy L., Szle I. 134., Győrffy, StSl V. 1959. 12. sk., ÁMTF 359., Sós, Mg. szláv nép. 124. stb. 217 Salamon, Száz. 1882. 90. skk. 218 Balics. A kereszténység története 259/2. j. 219 Karácsonyi J.: Szent-István király oklevelei és a Szilveszter-bulla, Bp. 1891. 54. 220 Schünemann, Deutschen 5/2. j. 221 Finsterzoalder, K.: Romanische Vulgär sprachen in Rätien und Noricun von der römische Kaiserzeit bis zur Karolingerepoche. Festschrift Karl Pivec zum 60 Geburtstag. Hrsg. A. Haidacker — H. E. Mayer, Innsbruck 1966. 41. 222 Vö. Fülep F. : Sopiane (Pécs) története a római korban és a későrómai lakosság továbbélésének problémája, Bp. 1972. Dokt. ért. tézisei 24. 223 Ann. Fúld. V ad a. 884. MG SS I, 401. 224 Ann. Fúld. V ad a. 892. MG SS I. 408. 225 Szentpétery L: Szent István király pécsi és pécsváradi alapítólevele. Bp. 1918. 57. 226 Koller, J.: História episcopatus Quinqueecclesiensis I. Posonii 1782. 65. 227 Vö. többek között Reuter C: JPMÉ 1962. 197., Karácsonyi, Szent-István király oklevelei 54. 228 Cibulka,J.: Velkomoravsky kostel v Modré u Velehradu. Praha 1958. 264. 229 Cabrol, F.—Leclercq, M.: Dictionnaire d'archéologie chrétienne III. 1., Paris 1948. colls. 1450—1. 230 Schubert, H. V.: Geschichte der christlichen Kirche im Frühmittelalter, 1921. 575—6. 231 Karácsonyi, Szent-István király oki. 40. 232 SRH I. 125.: Bompertus (sic) episcopus . . . 233 Holub J.: JPMÉ 1959. 97. skk. 234 Migne, Patr. lat. CXLI. 189. 235 Koller, História I. 21. 236 Ennek alapján lehetne magyarázni Mór pécsi püspökségét Bonipert halála előtt (előbbi 1036-ra, utóbbi 1042-re az Ann. Pos.-ben: SRH I. 125.), amivel talán egyeztethető, hogy a Képes Krónika szerint Péter alapítja a pécsi székesegyházat (SRH I. 343), ill. Kézai szerint magát Pécset (uo. 178.) Mór mellett Bonipert, mint chorepiscopus ugyanis működhetett, s Mór kinevezése ezzel Péter uralomra kerülésével állna kapcsolatban (tehát az Ann. Pos. dátuma helyesen 1038 lenne). A kérdés ilyen irányú kiterjesztése azonban nagyon messzire vezetne, részünkről mint lehetőséget említettük, aminek valóságfoka nem befolyásolja azt a feltevésünket, hogy a pécsi püspökség eredetileg chorepiscopatus, s Pécs középkori latin neve ennek nevéből vonódik el. 237 Thomas Spalat. Hist. Salonitanorum, Gombos, Gat. III. 2224., vö. Reuter, JPMÉ 1962. 197. 238 Vö. Sós, Mg szláv nép. 124. 239 Fülep, Sopianae (Pécs) története 26—8., Fülep F.—Duma Gy., FA 23. (1972) 205—209. 240 Glaser, Száz. 1929. 153. p. térkép 241 Wenzel, ÁUO VII. 91., Holub, Zala m. kkori vízr. 20. 242 Pais D.: MNy 36. 352—3. 243 Miklosich, Bildung 266., Kniezsa, StSl I. 44. 244 A Csánki által Taródfa környékére helyezett pred. Goztolya — 1492: Csánki II. 751. — esetleg Gasztony — 1455: Goszton, Csánki II. 751. elírása. 245 Mócsy A.: PWRE IX. Suppl. 660. 246 Gosztolya < kostolje feltétlenül ősszlk. névadásra vall, mert a dunántúli szlovénben kastel alak 72
