Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

Szatmári Sarolta: Tájékoztató a Komárom megyei múzeumi szervezet munkájáról és célkitűzéseiről

TÁJÉKOZTATÓ A KOMÁROM MEGYEI MÚZEUMI SZERVEZET MUNKÁJÁRÓL ÉS CÉLKITŰZÉSEIRŐL A múzeumi munka kezdetei hz ország legkisebb megyéjének és legkésőbb (1966. szeptember 1-én) megalakult Múzeumi Szervezetének fejlődését ismertetve, először már létrejöttének speciális vonásaira szeretnénk rámutatni. A korábbi nagy múltra visszavezethető központi gyűjtemény, a komáromi, már az I. világháború után Csehszlovákiába került. A két világháború közötti kulturális és gazdasági lehetőségek nem adtak módot arra, hogy más megyei székhelyekhez hasonlóan intenzív múzeumi élet alakuljon ki. Nem fejlődés, hanem stagnálás volt jellemző megyénk másik múzeumi városában, Esztergomban is. Itt már a múlt század 90-es éveitől jelentős gyűjtemények jöttek létre igen nagy társadalmi segítséggel, központi anyagi eszközök híján spontán fejlődött a helytörténeti gyűjtés. Tatán a múzeumi gyűjtés gondolata a 20-as években merült fel. A piarista gimnázium keretében igyekeztek egy tatai múzeum létrejöttét megalapozni. Ebben nemcsak a gimnázium tanárai, hanem Tatáról elszármazott és szakterületükön hírnevet szerzett szakemberek is részt vettek. Pl. Révhelyi Elemér, Magyari Zoltán egyetemi tanárok, Dornyai Béla tanár. Ennek köszönhető, hogy a helytörténeti gyűjtemény pótolhatatlan darabjai (különösen a fajanszés metszetgyűjtemény) megmaradtak. A múzeumi élet a felszabadulás után, különösen az 1949-es múzeumi törvény megjelenése után vett új lendületet megyénkben. 1951—54 között a tatai piarista gyűjtemény több helyen kiállításra került, a szakvezetés azonban hiányzott. 1954-ben került az anyag a tatai várba, ahol ez évben első állandó kiállítás 3 teremben megnyílt. 1959-ig a vár teljes épületének megszerzéséért kellett küzdeni, mert az épületben volt a tatabányai bányászati múzeum és a Halgazdaság is. Ilyen körülmények között (1 muzeológus és fél napos adminisztrátor volt a múzeum szakmai állománya) a múzeum nem láthatta el megfelelően a feladatát. Az alapgyűjtemény kialakítása és fejlesztése volt a legsürgősebb feladat. 1963-ban már két szinten nyílt meg állandó kiállítás a várban, amely a paleolitikumtól a XIX. századig mutatta be a környék történetét. 1965-ben az OMF terve és pénzügyi támogatása segítségével megindult a tatai várásatás, amely 1972-ig tartott. Ezt követte az épület teljes műemléki helyreállítása is. 1966. fordulatot jelentett a múzeumi életben. A Megyei Tanácsi kezelésbe kerüléssel 1966-ra Tatán 3-ra emelkedett a muzeológusok száma. (2 régész, 1 újkoros muzeológus), Esztergomban 2 régész és 2 művészettörténész dolgozott. 5