Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

Szatmári Sarolta: Germán sírlelet Tatabányáról

láb korai típusa mellett a kengyel két oldalát keretező sodort drót díszítést, amely a Kosinoin azonos helyen látható, a tatabányai fibulákon a kengyel gerincét és a préselt lemez két szélét díszíti. Hosszúsága 8,5 cm. Korát 400 körül határozták meg, pontusi darabok alapján. (XVII. t. 1.) A Béli Manastiri-i

17 (Pélmonostori) fibulákon (XVIII. t. 2.) az oldalmerevítő lécek vonalkázása, gombjai és állatfejes végződése hasonló. Mérete csak 12,2 cm. A kengyel alatti palmettás díszítés magyarországi lelőhely nélküli darabokon is előfordul. A palmettás díszítés példái a jugoszláviai anyagban a Grocka-i és Kolut-i (Küllőd) fubilák.

18 (XVIII. t. 1—2.) ez utóbbi állatfejes díszítésű. Az Ilok-i (Újlaki) fibulalelet már Hampelnél is szerepel,

19 a múlt század végén került elő. Méretei megegyeznek, s szintén 6 gombos oldal díszítése van, fej-' és hátlapja teljesen egyszerű, díszítetlen. Merevítőlécei a kanellura változataival díszítettek. (XIX. t.) A jugoszláviai darabokat is keleti gótnak tartják és az V. sz. közepétől a század második felére keltezik. Sajnos ezeknek előkerülési körülményei sem kedvezőbbek, mert szórványként, vagy egy-egy földmunka során előkerült pár megmentett sír leletei. Kísérőleleteik két borostyángyöngy és arany fülbevaló kivételével nem ismertek. A nagylemezes fibulák rendkívül nagy elterjedési területe (Pontustól Spanyolországig, É-i területekig.) s ugyanakkor viszonylag mégis kis száma az, hogy csupán a gazdag sírokra jellemzőek, megnehezítette etnikumhoz kötésüket. Kovrig Ilona

20 felvetette azt, hogy az előkelő gazdag nők leleteihez meg kellene keresni a népi hátteret, s a megoldást a germán emlékanyag rendszerezésétől várta. A K-i gót anyagot azonban Bóna István szerint is alig ismerjük, a „leletek értelmezése vitatott," ő is feltételesen hozza a keleti gótokkal kapcsolatba a szabadbattyáni fibulaleletet. A kísérőleletek tanúságaiból indul ki Barkóczi László és Salamon Ágnes,

22 a leletegyüttesek egy részében ugyanis jellemző darab a sugaras ún. „nomádtükör". Ezek száma és az oktaéderes fülbevalókkal, lemezfibulákkal való előfordulása alapján felvetik egységes szilárd antik aranyműves tradícióhoz való tartozásukat, amelyek éppúgy megvoltak a késő római tradíciókban mint a Pontus vidékén. A fibulák G. Diaconu

23 által is felvetett nagyobbodását és a kronológia felülbírálását javasolják, feltételezve, hogy a kis- és nagy lemezes fibulák egy időben készültek velük a kis, háromszögfejű, ékmetszéses öntött fibulák is.

24 A leletcsoport így elég erősen kapcsolódik az V. században folytatódó későrómai sírok anyagához, mint Szekszárd-Palánk, Kővágószőlős, Környe, Harkány, Csorna.

25 Leleltünk kísérőleletek hiányában nem alkalmas etnikai teóriák megdöntésére, vagy bizonyítására,

26 de arra mindenképpen, hogy a Dunántúl területén előkerülő későrómai temetők V. századi folytatásaiban előkerülő anyagokra figyelmet kell fordítani, és arra is, hogy az újabb leletek ritkítják a „fehér foltokat". Tatabányai fibulapárunk mindenképpen jó adalék a Dunántúl egyre gazdagodó germán emlékanyagához, s azok helyes értelmezéséhez. (XX. t.) Szatmári Sarolta 40