Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)
V. Vadász Éva: Adatok Dunaalmás középső bronzkori településtörténetéhez Lenhardt György magángyűjteményei I.
ben ritkán fordul elő a félgömbös tál mély, egyfülű, díszítetlen változata, melyre már Veliacik is utal a forma kapcsolatainak elemzésekor 26 . A mosonszentmiklósi, jóval kisebb méretű, gátai sírból előkerült tálkán kívül 27 a dunaalmási példányunkhoz legközelebb álló analógiák a chl'abai temetőben s a régi dunaalmási anyagban 29 kerültek elő. Másik behúzott peremű, kétfülű tálunk (IV. t. 1.) jellegzetes esztergomi forma 30 , peremének mély, karélyos, kiöntőcső szerű kiképzése azonban egyedi darabbá teszi. Hasonló peremmegmunkálás nyomja rá bélyegét ansa-lunátás kétfülű tálunkra is (IV. t. 3.), mely ilyen markáns alakban a D-szlovákiai 31 és a Szőny-magtári temető újonnan feltárt, jelentős arányú magyaradi anyagot is tartalmazó sírjaiban 32 jelentkezik nagy számban. A karélyos peremkiképzés és az ansa-lunatas fül megjelenése az esztergomi csoport későbbi szakaszára jellemző, s alföldi (Gerjen, Vatya III) kapcsolatokkal hozható összefüggésbe 33 . Formáját, de főleg díszítését tekintve egyedülálló darab a temető anyagából az ujjbenyomkodásokkal csipkézett peremű tál. (IV. t. 2.) Jóval kisebb méretű, de a mi példányunkhoz némileg közelálló peremkiképzésű tálacskák kerültek elő Patincén 34 . A tál peremének díszítéséhez azonban legközelebb áll a régi dunaalmási leletekből a nagy urnáé 35 . Ehhez és a másik dunaalmási, bordadíszes urnához 36 jól kapcsolódik a Szőny-magtári temető 44. sírjának leletanyaga, melyben lábas magyarádi bögrék mellett egy csipkézett peremű, vállán körárkolt bütyökkel s zegzug alakban körbefutó bordával díszített urna töredékeit találtuk. Mivel ez a peremkiképzés a mészbetétes edényművességben viszonylag ritka 37 , alkalmazása esetén joggal kapcsolhatunk vele össze különböző formájú edényeket. A fenti összefüggések alapján úgy véljük, hogy a csipkézett peremű edények az esztergomi csoport késői edényművességének formakincsét bővítik. E korszak vezérlelete az esztergomi síregyüttes 38 , melyhez szoros szálakkal kapcsolódik a Szőny-magtári temető újonnan feltárt 15 sírja, a régi magtári 39 s dunaalmási leletanyag 40 egy része. A csipkézett peremű tál a regálási temető egyik legkésőbbi, középső bronzkor 2. (RA2) végénél semmi esetre sem korábbra helyezhető sírjából származhat. Az esztergomi csoport e késői, középső bonzkor 3. (RBI) periódusba nyúló szakaszának edényművességére a késői magyarádi kultúra a füzesabonyi és vatyai kultúra erős hatása jellemző 41 . A klasszikus magyarádi kultúra jellegzetes edényformáival azonban már az esztergomi csoport ezt megelőző, de még mindig fiatalabb 42 korszakából származó temetőiben is gyakran találkozunk a Duna É-i 43 és a D-i oldalán a Bakony- és Vértes-aljáig 44 . A regálási temetőben is előfordul néhány magyarádi kapcsolatra utaló edény. A kétfülű fazék, ill. amfora (II. t. 2.) bár Bóna G/2, esztergomi csoportra jellemző fazékváltozatához sorolható 45 , nyaki körbordáján levő bütykeivel, füleinek elhelyezésével közelebb áll a magyarádi 46 , ill. a veterovi 47 formákhoz. É-dunántúli analógiája a mosonszentmiklósi temető 49. és 75. sírjaiban található 48 . Utóbbit Uzsoki kifejezetten veterovi típusok közé sorolja 49 , A fazék hasonló, de robusztusabb formája egy Szőny cecilia-temetői sírból is ismert 50 , ahol melléje többek közt egy bütyökdíszes, a chl'abai példányokhoz hasonló bögre is társul 51 . Bár pontos analógiája nem ismert, hasonló felépítése és díszítése alapján magyarádi jellegzetessége27
