Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

Fürészné Molnár Anikó: Munkásmozgalom a tokodi üveggyárban a gazdasági válság idején

is rosszabb, egészségtelenebb körülmények között lakott. A legénylakások konyhanélküli szobákból álltak. Öt-hat ilyen legénylakás volt, amelyek mindegyikében három nőtlen munkás lakott. A lakások teljes fölszerelését a gyár adta. Ez egy szekrényből, személyenként egy kis lavórból és egy vaságyból állt, szalmazsákkal, pokróccal és lepedővel. Ezek a lakások tele voltak férgekkel, a padló feketéllett a piszoktól. Az elhalt munkások özvegyei, akiknek gyermekei is a gyárban dolgoztak, egy szoba közös konyhás lakásokban zsúfolódtak össze, amelyeket minőségük gyengeségénél fogva üvegfúvó munkás nem fogadott el.

5 A tokodi üveggyári munkások 1927-ben kelt lakásügyi panasza szerint sokaknak még ez sem jutott, pincében, padláson laktak. 1927-ben az üveggyár összesen 150 munkáslakás felett rendelkezett.

6 Villanyvilágítás a lakásokban nem volt. Emellett bérbe vettek egy szoba-konyhás lakásokat a MÁK Rt. ebszőnyi bányatelepén is.

7 A tokodi gyárban dolgozó munkások nem kis hányada tehát Ebszőnyben, Taton és egyéb távolabb eső községekben lakott, s onnan járt be gyalog munkahelyére. Az üveggyárban a kemencéken 24 órán belül 2 műszakban dolgoztak: „az egyik műszak korán reggel kezdi munkáját, befejezve azt du. 3 óráig, a másik műszak 3 órakor kezdi munkáját és kb. éjfélkor végzi."

8 A mérges gázoktól szinte kibírhatatlan hutai levegőben végzett hosszú munka a munkások egészségét erősen károsította. Fogaikat kimarták a savak, mellük behorpadt, tüdejük idő előtt tönkrement. „Szokásos egyenruhájuk" egy atizzadt, nyak nélküli tarka ingből, lebegő, szennyes vászonnadrágból és valami papucsféléből állt. A gyárnak nem volt fürdője, ahol a munkában teljesen atizzadt emberek munka után megfürödhettek volna. A megfelelő munkakörülmények biztosítására nem fordított kellő gondot a vállalat vezetősége. „A tokodi üveggyár egyike Magyarország legnagyobb és legelhanyagoltabb üveggyárának. — írta a Népszava.

9 — A gyár bejáratánál óriási halomban hevernek a használhatatlan üveghulladékok. Mellettük egy csomó kátrányoshordó . . . Pár lépésnyi távolságra hatalmas szalmakazalok állanak . . . Csupa gyúlékony anyag . . . Ha vigyázatlanságból, vagy véletlen szerencsétlenségből itt tűz ütne ki, . . . akkor az egész gyár és az egész telep menthetetlen." A szükséges óvintézkedések elmulasztása miatt gyakran fordultak elő a gyárban balesetek.

10 A munkabérek alacsonyak voltak. A bérek szabályozásának szükségességét 1925-ben még a Tokodi Üveggyár Rt. is elismerte, mert mint április 24-i igazgatósági ülésük jegyzőkönyvében írták „A magyarországi háztartási üveggyáraknál alkalmazott alapmunkabérek még a háború előtti időből származtak és a háború előtti Felső-magyarországi viszonyokhoz méreteztettek. Az egyes üvegfajták alapaccord-bére pedig 10—12 órás munkateljesítmény alapján számítanak, azonban... 8 órai munkaidő mellett a régi alapaccordbérek fenntartása esetén a munkás nem tudná még a létfenntartáshoz minimális bért sem megkeresni egyrészt, másrészt mert a kádmedence természeténél fogva ezen üvegfajták gyártása vállalatunk részére nélkülözhetetlen, meg kellett állapítanunk ezen üvegfajtákra olyan alapmunkabért, amelyek mellett a munkás a napi 8 órai munka mellett a létfenntartásához szükséges bért meg171