Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

Fürészné Molnár Anikó: Munkásmozgalom a tokodi üveggyárban a gazdasági válság idején

szerezheti és vállalatunk ezen üvegcikkeket versenyképes árak mellett piacra hozhatja."

11 Az üveggyárban bevezetett bérelszámolási rendszer szerint a munkaidőjelző órán csak az órabéres munkásoknak csengették le a munkaidőt, az akkordosoknak, napi- és hetibéreseknek nem. Ez rengeteg visszaélésre adott alkalmat. A fúvókat és a csiszolókat akkord szerint számolták el. A központ által küldött megrendelések egyik példánya a „manipulatioba" került, ahonnan a megrendelés alapján a munkát a gyártásnak kiadták. Ez úgy történt, „hogy egy rendelési naplókönyvbe a megrendelési db. illetve sokk és typus szerint — annak tekintetbe vételével, hogy a fazék üveganyaga naponta lehetőleg kidolgozható legyen, valamint, hogy a munkás is lehetőségig egyenletesen keressen — a gyártómunkás nevének megjelölésével kiírja, egyik példányát a hutamesternek adja... a másik pedig a manipulátióban marad... aki ezen előírás alapján adja ki a munkát a munkás csoportoknak (műhelyeknek). Amennyiben a hutamester az előírással eltérően osztaná be a munkát, úgy ezen változást a hutamester bejegyzi... Az egyes munkás csoportok által végzett munkát a hűtőből való kiszedés után az átvevő a munkadarab, illetve a sokk számának feltüntetésével a rendelési naplókönyvbe az illető munkás neve mellé bejegyzi, természetesen az olyan rossz munkát, ami a munkás hibájából adódik, szintén bejegyzi, hogy ez az elszámolásra kerülő akkord árból levonható legyen .. . A behordok bére a fenti akkordból levonásra kerül, mert ezt az akkordos fúvók saját akkordjukból fizetik. A fúvók nettó akkord bére rendszerint a három fúvósegéd között munkaértékük (pl. 50,30,20%) arányban szét lesz osztva."

12 A munkáscsoportok az átvett napi teljesítményükről egy cédulát kaptak, hogy „kontrolálni tudják" keresetük elszámolását. A csiszolókat darabszám, illetve sokk szerint számolták el. Az akkordvégösszeget a csiszolómesterrel közölték, aki „az akkord munkában részt vevő munkásokkal egyetértőleg ezt érdemileg" elosztotta. Az elosztásról egy név szerinti listát tartozott a csiszolómester a bérelszámolásnak átadni, ahol a keresetet ennek alapján név szerint jegyezték be a bérlajstromba. Munkakönyvvel a munkásoknak csak egy része rendelkezett: a magyar honos szakmunkások.

13 A trianoni békeszerződés után „hontalanná" vált munkásokat ez még kiszolgáltatottabbá tette. Az üveggyárban pedig jelentős számú Felvidékről származó üvegfúvó munkás dolgozott. A Komárom megyei Levéltár anyagában lévő Tokodi-üveggyári Rt. munkásainak és tisztviselőinek 1929. évi kereseti kimutatásai

14 szerint egy csiszolómunkás átlagos heti keresete 33,65 pengő, az üvegfúvók átlagos heti keresete 39,59 pengő volt. A levonások után, valamint a fúvók esetében a fúvósegédek kifizetése után alig maradt a keresetből valami. Az egyéb munkakörökben dolgozó munkások még kevesebbet kerestek. Az üveggyáriak a rosszul fizetett munkások közé tartoztak. Az üveggyári tisztviselők havi fizetése 200—400 pengő körül mozgott. Eggenhofer Jenő igazgató pedig 610 pengő havi fizetést kapott, a kimutatás szerint.

15 Jövedelme ennél valószínűleg sokkal több volt.. 172