Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
Kernstok Károly 1873–1940
riódusának művészetében gyökerezik, mire legjobb bizonyíték az 1912ben készült freskó, s több lovasokat ábrázoló tusrajz, csíráit pedig már az 1909-es évszámot viselő „Keresztelő Szent János"-on 92 fellelhetjük E törekvés több forrásból táplálkozott, s nem egyszer bonyolult áttételeken keresztül érvényesült kölcsönhatásban a korabeli áramlatokkal, vagy éppen szemben állva velük, mint a kubizmussal, futurizmussal, melyeket nem „meg nem értett", de elméletileg és gyakorlatilag tudatosan elutasított, mint olyan kísérleteket, amelyek előkészítői voltak annak az értelem-összeomlásnak, amelyből kialakult az ember hajlama, hogy életrendjét minden emberi szolidaritást megtagadva, akár háború és szörnyű öldöklés árán is megváltoztassa. Szemben e szellemiséggel, mely az új embert, az új formát úgy akarta megalkotni, a térben, hogy dimenzionális összetartozását széttépte, egységét szétszaggatta, érzelmeit, s művészeti mondanivalóit nem. az ember vagy létező világ élőlényeivel, vagy háttereivel fejezte ki, hanem a művekhez mellékelt írásos magyarázatokkal, Kernstok arra a görög-európai szellemre támaszkodott, amely a természeti és társadalmi erők felismerésének, ezek elvei megállapításának és törvénybe foglalásának ösvényén haladt, amely a művészeteknek az élet alakításátára szerepet adott úgy, hogy azok az életre készítsenek fel, s nem a pusztulásra, amely a művészeteket újra és újra felfrissítette, s a művészeket az embernek mind tökéletesebb visszaadására serkentette. Csak természetes, hogy a művész, kit az élet realitásai most tán még erősebben és közvetlenebbül érdekeltek mint azelőtt, a természetesebb megoldásokat nyújtó klasszikus művészet formavonalán haladt, mintegy demonstrálva a mellett az örökség mellett, melynek elpusztítását a klaszszikusok árnyékában szervetlenül ható futurizmus programjába vette. Kernstok kompozíciója, anélkül, hogy bármely klasszikus előképpel kapcsolatba hozható lenne, avagy korából kiszakadna, valami görögös ízt és hangulatot áraszt. A kép tengelyében álló 3/4 életnagyságú női akt lehetne akár Szép Heléna, a küzdő alakok valamely palaestra gyakorlói, s még a kos és őzbak is a két roskadozó szőlőtővel görög természetfelfogást és életérzést idéz. A kép mint kompozíció is elsőrangú, az ösztön és tudatos agymunka együttműködésének szerencsés eredménye, összetettségében sem zsúfolt, szerkezetileg pedig tiszta, áttekinthető- A hangsúly inkább a nyugodt állapotszerűségen van, de nem hiányzik a mozgás sem, mely ha kisebb térre is szorul, hatásos ellentéte, s egyben kiegészítője a főjelenet nyugalmasságának. A harcoló alakok összecsapása, egymást megsemmisítő drámai küzdelme a méretkülönbség ellenére is feszültséget ad a kompozíciónak, melynek figurái súlyban és jelentőségben finom érzékkel kerülnek elosztásra az adott térség határai között. Az 1918-as őszirózsás forradalom előkészítésében részt vett ő is. A Károlyi-kormány a szépművészeti ügyek kormánybiztosává nevezte ki, s a következő év márciusában a Képzőművészeti Tanács feloszlatása után a tanács hatáskörébe utalt ügyek vitelét bízta rá. A kommün alatt is aktív szerepet játszott, — noha a művészeti élet legfelsőbb irányítását már 2 Keresztelő Szent János. 1909. Olaj, 150x100 cm. Jelezve balra lent: Kernstok Károly 909. Magántulajdon, Zürich. 461
