Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
Kernstok Károly 1873–1940
négyes interpretáló művészete. 70 Helyesen írta Bölöni „Nem is nyolcan vannak, a hátuk mögött egy új generáció áll." 71 Kernstok egy teremben együtt állította ki négy tájképét, egy lovasalakját és nagy lovaskompozícióját. Az eddigi kísérletezések itt ebben a nagy kompozícióban, a „Lovasok a víz partján"-ban 72 nyerték el igazi értelmüket. A Duna partján fürdőző, lovascsapatot ábrázoló nagy vászon kompozíció gazdaságával, lendületének erejével, monumentalitásának nagyszerűségével hat- Egész sereg test van a képen, különböző nekilendülésben, mégis egységes ritmusban tartva, az egyensúly biztonságával külön az egyes és együtt az összes alakokban. A nyulánk, kisfejű, túlhangsúlyozott izomzatú meztelen alakok jellegzetesen Kernstok-i figurák, a gyermekkor emlékeinek s a parthenoni lovasfriznek újraálmodásai és odavarázslásai a Duna partjára, könnyed fesztelenség gel. Erő, szépség, ifjúi lendület jellemzi valamennyit. Kernstok a képen elvonatkoztat mindentől, ami a formát módosíthatja, színtől, fénytől egyaránt. A formákat kutatja, az állandóság jegyeit keresi, ezeket aztán a vonal segítségével rögzíti a vásznon. Lovai, emberei nem természetkópiák, nem leírásai egy-egy egyénnek, hanem emlékeztetések, típussá való egybefoglalásai egy emberfajtának, Kernstok teremtményei. A képen azonban érzik, hogy külön gondolta el az alakokat, s külön a tájképi hátteret. A táj csupa festői puhaság, fellazított forma, vibráló atmoszféra, mely sehogysem illik az alakok összefogott, rajzos, konstruktív felépÍtéséhez, kemény plaszticitásáboz. Ez az ellentét csak fokozódik azáltal, hogy a naturalisztikusabb háttér sokkal színesebb az előtér alakjainál. Ám ha nem is sikerült egységes képpé formálnia nagylendületű művét, az részleteiben így is sok szépséget, finomságot tartalmaz, s egy új korszak beköszöntését jelenti a modern magyar művészetben. A „Magány os lovas" 73 tulajdonképpen elő- vagy résztanulmány a nagy kompozícióhoz. ! . Kernstok lovasképeit Marées 74 hasonló tárgyú kompozícióival hozták nem egyszer kapcsolatba. A közöttük lévő rokonság kétségtelen, csakhogy míg a német festő inkább a romantikusokhoz és a cinquecentohóz fordul, addig Kernstok a quatrocentohoz, annak művészeivel: Paolo Ucelloval, Signoreilivel és az ötödik-negyedik századi görög szobrászattal tart kapcsolatot. Ebből következően is nagy stílusbeli különbség van kettejük művészete között, s Marées különben sem tipizálja el úgy alakjait s a képi egységet is mindig biztosítani tudja. A kiállított nagy tájképet Cézanne-nal hozták kapcsolatba, s még a hivatalos tanító ízlés 70 Gcimbaszögi Frida és Berde János szóbeli közlése. L. még: Horváth Béla: Nemes Lampérth József leveleiből. Műves zettörténe L i Tanulmányok. I960.169.1. 71 Bölöni György: A Nyolcak. Világ 1911. április 29. 3. 1. 72 Lovasok a víz partján, 1910. Olaj, vászon. 290 x 295 cm. Jelezve jíobbra lent: Kernstok Károly 910. Magyar. Nemzeti Galéria tulajdona, Budapest. 73 Magányos lovas. 1910. Olaj, vászon. Ismeretlen helyen. Egykor Lukács József tulajdona. Reprodukálva: Auróra 1—1911. április 22. 87. 1. 74 Hans von Maréesr-nak főként az olasz reneszánsz festői, s így Signorélli tanulmányozása alapján kialakult monumentális művészete, melynek tárgya a nyugodt, rendszerint meztelen emberi test ideális tájban, mint K. v. Pidoll „Aus der Werkstatt eines Künstlers — Erinnerungen an den Maler Hans von Marées" című könyvének lapszéli bejegyzései is mutatják (H. F; K. gyűjteményében, Budapest), Kernstokot igen élénken foglalkoztatta. 455
