Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Kernstok Károly 1873–1940

könnyű szabadulni, ha még oly példák is állnak rendelkezésére, mint a nagy francia impresszionisták. Meg aztán hajlamai is másfelé csábítják, mint ahogy a későbbiekben látni fogjuk. Az 1899-es év terméséből két festmény emelkedik ki. Az első „Szerelem" című képe/'

0 e mély érzelmi fűtöttséggel megfestett plen air hangulat-kép, melynek legmegfoghatóbb problémája az aktfestés. Az érzékletesen festett, mitologikus hangulatot árasztó kép ruhátlan szerelmespárt ábrázol úgy, hogy a szemben ülő női akthoz baloldalról háttal lévő férfi hajlik arcára csókot adva. Az alakok környezetét és alsó testéi árnyékba burkolja a művész, hogy a fény segítségével annál jobban kiemelhesse, érzékletesebbé tehesse a lényeges részeket, különösen a nő felső részét: a fejet, a vállat és a mellett, mely élesen, világítóan, ingerlőén emelkedik ki a képből- Hangulati értéke mellett különösen a nő rajzának szépsége: a kar és comb vonalának kellemes ívelése, ritmikus egymást ismétlése és töretlen összekapcsolódása teszi vonzóvá az alkotást. A másik kép

46 Kosztolányi Gyulánét ábrázolja fáktól övezett tisztás előterében szalmafonatos szegen ülve, fehér blúzban, csipke zsabóval, vállára vetett nagy kásmírkendővel, melynek szárnyait ölében fogja össze. Az arc erősen zárt és plasztikus felfogásán kívül csak nagyon kevés emlékeztet a régi Kernstokra. Tavaszi verőfény ragyogja be a kertet, oldja meg a formákat, csalja ki a színeket, járja a levegőt, mert itt már levegő van, tiszta, átlátszó, szinte belélegezhető, és színei: a kasmírkendő vöröse, a fű sárgás zöldje, a csipkezsabó fehére, egy-egy virág égő pirosa a napsugár társaságában, — csupa festőiség, — könnyen, bravúrosan odavetve; aztán a formák festői modelállása, a lágy átmenetek, a puha kontúr, mely mind-mind egy nagytehetségű művészre vall. Ezzel a képével tulajdonképpen új korszaka kezdődik, melyet, mert legtöbb ilyen felfogású művét Dömösön festette, dömösi korszakának nevezzük. 1800-ban kapott ösztöndíja lehetővé tette, hogy nagyobb külföldi utazást tegyen. Ez év tavaszán rövid párizsi kitérő után Olaszországba ment. Párizsba a nemzetközi kiállítás alkalma vitte, ahol kitüntetett „Női arckép"-t is bemutatták, s talán ennek hatását lemérni ment a nagy művészeti centrumba. Olaszországi útjának indítékait pontosan nem ismerjük, valószínű, baráti csábításnak engedve határozta el magát, az is lehet, hogy csak egyszerűen a kor divata vitte. Mintegy két hónapot töltött Itáliában, főként Firenzében, s mikor itt már eltelt, vidékre ment kószálni: Siénába, Pistoiába, Pratoba, Chiantiba és sokszor Fiesoleba. Egyik levelében Firenzéből ezt írta: „...ez a világ legcsodá45 Szerelem. 1899. Olaj. Ismeretlen helyen. Korábban Dióssy Béla tulajdona, Budapest. Először kiállítva: Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Téli Kiállítása. 1899/1900. 201. tételszám. Reprodukálva: Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Évkönyve. 1928. 87. 1. 46 Kosztolányi Gyuláné arcképe. 1899. Olaj, vászon. 101 x 77,5 cm. Jelezve, jobbra lent: Kernstak Károly Budapest. Kosztolányi György tulajdona, Buenos Aires, korábban Kosztolányi Gyula tulajdonában, Budapest. Kiállítva: Párizsi Világkiállítás (Exposition Internationale Universalle de 1900 Paris) 63. tételszám. (Portrait de dame avec fichu rouge). 447