Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
Kernstok Károly 1873–1940
dig többet- mond, mint ami előadásának látható jegyeiből leolvasható", 4 ' mindig több és mindig bonyolultabb, gondoljunk csak a XX. század legnagyobb alakjának csodás megsejtésére az „Agitátor egy gyár kantinjában" című kompozíción. A századvégi mélyreható változásai új gondolatokat, érzéseket, hangulatokat váltottak ki a társadalom minden rétegéből- A közvélemény előterébe kerülő szociális kérdések csakúgy, mint a vallás, a filozófiai kérdései, különböző értelmezésben ugyan, de hangot kaptak a festészetben is. Kernstok a legnagyobb horderejű eszmeáramlathoz, a szocializmushoz kapcsolódott, melynek történelemátalakító hatása nálunk éppen ezeknek az esztendőknek parasztmozgalmaiban volt észlelhető. A falusi szegénységhez való fordulása így a történelem, a művészi irány és az egyéni hajlam dialektikájának eredménye volt, mely csak az ihlet szerencsés pillanatára várt, hogy képi formában is megvalósulhasson. Kernstoknak, mint a legtöbb művésznek, legnagyobb élménye az ember volt, s a felismert történelmi perspektíva éppen a minden értéket teremtő, dolgozó emberrel hozta különös, közvetlen közelségbe. Számára a dolgozó ember megértése adta a kulcsot a magyar jellegzetesség megértéséhez is, tette képessé, hogy a müncheni söröskancsó mellől felburjánzó „tulipános láda, cifraszűr" és „tsikós, cigánykodó" néprajzi piktúráv al szemben magyar művészetet csináljon, hogy a dzsentri adomázással, a kispolgári banalitással és szentimentalizmussal — e nehéz müncheni örökséggel, mely háromnegyed századig megüli a magyar népi életképfestészetet, s elhat egészen napjainkig túl minden izmuson és modernségen, — szembe állítsa az „intim Magyarország" karakteres népét, mellyel érzés és észjárás dolgában oly eggyé tudott lenni. Az életkép mellett egymás után kerültek ki ecsetje alól szebbnélszebb arcképei. Közönség és kritika csakhamar felfigyelt rájuk, s így érte az a kitüntetés, hogy egyik női arcképére megkapta a 300 forintos Ráth díjat, 42 majd egy másik arcképére a „Műbarátok Köre" Ösztöndíját/' 3 1900-ban. Az elsőnek említett arcképen, 44 mely kerti padon ülő. hosszú fehérruhás nőt ábrázol, a portretírozó készség .mellett leginkább azt az újszerűséget méltányolták, amit a szabadban való dolgozás eredményez. Egyébként mindkét képnek ugyanaz a festői problémája: miként lehet a lokális színek megtartása s a formafelbontás elkerülése mellett a fényt fokozottabb szerephez juttatni. Ez kétségtelen a francia impresszionizmus hatása, mely mostantól kezd erőteljesebben jelentkezni piktúráján. Színei ettől kezdve felszabadultabbak, képei kivilágosodnak, színesednek, fokozottabb szerepet játszik a fény, de még állhatatosan ragaszkodik a plasztikához, a forma egységéhez. A fény egyelőre csak a felületen játszik, még nem tűzesíti fel a színeket, nem bontja, nem deformálja a formákat. A műterem-festészet béklyóiból nem olyan 41 Körmendi András: Kernstok Károly. Ars Hungarica 16. Bisztrai Farkas Ferenc kiadása, Budapest, 1936. 9. 1. 43 Pálvabíróságok ülései. Műcsarnok, 1900. 48. 1. 44 Női arckép. 1898. Olaj. Ismeretlen helyen. Először kiállítva: Országos Magvar Képzőművészeti Társulat Téli Kiállítása. 1898. 44. tételszám alatt. Reprodukálva: Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1898. évi Téli Kiállításának katalógusa. 446