Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

A tati vízimalmok története

Ennek a szokásnak, a még napjainkban is élo változata, a molnárbál. Ezt egy évben egyszer, Űrnapja után levő szombaton vagy vasárnap tartják. Ekkor már nyílik a búzavirág, s az ebből font koszorú a bál dísze. Ez egyben a molnárok reménységét is kifejezte, hogy nemsokára már jön az új búza, és megint lesz kereset. A haláleset alkalmával kialakult szokás is még erősen él. Ha meghalt a molnárgazda, akkor a fia, vagy aki utána következett a malomban, fizetett áldomást. Hozzátartozó halála esetén csak néha tartanak áldomást. A molnároknál ünnepnek a karácsony, a húsvét és a pünkösd számított. A vasárnapot csak akkor tartották meg, ha nem ment a malom. Ez a pihenő is leginkább a vasárnap délutánjára korlátozódott. 12. Mégegyszer a malmokról A bevezetőmben már utaltam arra, hogy Tatán jelenleg három vízimalom működik: a Cifra, a Miklós és a Véber, a többiek sorsa már megpecsételődött. A fentebb említettek is villanyerőre rendezkedtek be, mert a víz ereje nem elegendő. A Véber vagy Kotyogó malom az, ahol még legtöbbet a víz felhasználásával őrölnek. A Miklós malomban az őrlést már villanyáram segítségével végzik. Itt is a vízzel való őrletés megszűnt, mert a vizet szolgáltató forrás kiapadt. Tragikus látvány, végig száraz a Malom patak. Az ezelőtt 15 évvel még hét malmot hajtó patak medre víz nélkül tátong. Egyszer talán még visszajön az elszökött forrás vize, de az nem segít már a tatai vízimalmokon. Az idő rájuk tette mindent elporlasztó kezét és örökre megálltak a sok kíváncsit vonzó, álmosítóan zubogó malomkerekek. Körmendi Qéza Itt mondok (köszönetet Csontos Béla és Véber József tatai molnároknak, akik gazdag tapasztalataikat elmondták és munkám megírása közben észrevételeikkel segítettek, 428