Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Bottyán János átpártolása a kurucokhoz

gának Tiszti hivatallyát" adoniányozá neki,

5 vagyis Bottyánra akarta bízni a tervbevett, s 1704 januárjában meg is valósított dunántúli hadjárat vezetését. E diploma azonban sohasem jutott el Bottyán kezéhez. Zólyom december 8-án kapitulált,

6 s ekkor Bottyán, a császár hűségében megmaradt 70 német katonával együtt, „Esztergomba kísértetett" Léván keresztül.

7 Alig hogy hazaérkezett Esztergomba Bottyán, mindjárt hűséget ígért az uralkodónak. Tétovázott még, vagy a róla szállongó híreket akarta megelőzni, s eképpen nyerni időt és keresni alkalmat terve megvalósítására? Jelentésében, amelyen Eugen herceg december 15-én mutatott be a császárnak, elmondotta: milyen nagy ígérettel csalogatták maguk közé a kurucok; azt ígérték neki, hogy rangban a kuruc főgenerális után mindjárt ő fog következni.

8 I. Lipót, aki mindig nagyra becsülte a „semper fidelis" Bottyán hűségét, s számtalanszor megvédelmezte vagy megjutalmazta kedvelt huszártisztjét, most is bízott benne, és megint kedvébe akart járni.

9 A bizalom jele volt az is, hogy a Hadi Tanács 1704 január 2-án hadfogadó pátenst adott neki Esztergom, Veszprém, Pest—Pilis—Solt, Komárom és Fehér vármegye területére, s megbízta azzal, hogv őrizze a Dunamentét a kurucok ellen, nehogy átkelhessenek a Dunántúlra.

10 E feladatában foglalatoskodott azon a napon is, amikor — 1704 január 15-én — Károlyi Sándor kuruc generális, a kardja alá rendelt ötezer lovassal átkelt a Duna jegén Győrnél és egyenesen Pápára szállott. Bottyán Szőnyről figyelte Károlyi hadtestének mozdulatait, s esze ágában sem volt, hogy harcba bocsátkozzék a Székesfehérvár felé húzódó kuruc csapatokkal, hanem elhatározta: beszáll „az Esztergomi nagh városra", ahol ő parancsolt a magyar és rác vitézekből álló katonaságnak. Ezt abból a levélből tudjuk, amelyet a maga kezével írt Nedeczky Sándor feleségének: Huszár Ilonának, Szőnyből 1704 január 15-én.

11 E levél5 Thaly fogalmazványát is látta a kamarai levéltárban, eredetije Kuruckori Okmánysvűjteményé-ben: Az Országos Széchényi Könyvtár kézirattára. Fol. Hung. 1389. II. 6 A kapituláció okmánvait Thaly közölte: BoUyán János vezénvlő tábornok levelezései s róla szóló más emlékezetreméltó iratok. 1685—1716. Budapest, 1883. Archivum Rákóczianum. I. oszt. IX. köt. 135—140. 1. — Itt közölte a 4. jo<rvzetben említett leveleket is. 7 Kacskovics Lajos: Pótlékok az 1703—7-i magyar történetekhez Zweig' naplójából. Tudománytár. VI/1835. 146—185. 1. 8 „Ihm sogar offeriret worden, dass er der erste noch dem Berczény bey ihnen comimandiren sollte." Eugen herceg jelentését Thaly ezzel a jelzettel közli: „Hadi levéltár Bécsben, 1703-ik év, 12. 4. (Fogalmazat.)" 9 December hó 20-án kelt nyilatkozata szerint. U. o. 1703. év. 12. 23. sz. a. 10 Thaly Kuruckori Okmánygyűjteményé-ben, uo. — Lehet, hogy Bottyán jelentkezett is Eugen hercegnél, Eszterházy Pál palatínusnál, aki Sopron és Mosón vármegye főispáni tisztét viselte, minden bizonnyal, mert Pozsonyban 1703 december 30-án adott kötelezvényt arról az 5 000 forintról Gindl győri kereskedőnek, amelyet a Sopron és Mosón vármegye által az ő kommandója alatt felállítandó katonák fizetésére vett fel tőle. (Orszáeos Levéltár. Az Eszterházy család hercegi ágának levéltára. Pál Nádor Iratai: 95. köt. 9797. sz.) 11 Nedeczky Gáspár közölte: A Nedeczky csalód. Budapest, 1891. 203. 1. — Thaly említett iratgyűjteményéből hiányzik. Eredetije megvan az Országos Levéltárban, a Nedeczky-család levéltárában. Î3* 355