Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Bottyán János átpártolása a kurucokhoz

ben nyoma sincs már annak a harciasságnak, amely a zólyomi eset előtt jellemezte Bottyán leveleit és magatartását a kurucokkal szemben,

12 sőt azt tanácsolja benne Huszár Ilonának, hogy „az meg ígért czikó-lovat Lévára Ebeczky Imre Uramnak meg kell adni; hogy ha kegyelmednek nincsen, én megadom". Pedig Ebeczfki Imire, a kurucok lévai főtisztje, alighanem a vár kommendánsa volt. 1704 január 20-án Tata meghódolt Lajos Gergely kuruc ezereskapitány előtt.

13 Bottyán ezt az eseményt használta fel arra, hogy érintkezésbe lépjen a kurucokkal. Január 22-én az ezereskapitány azt jelentette Károlyi generálisnak, hogy Bottyán elküldötte hozzá egy Kigyósi Pál nevű strázsamesterét, aki előtte esküvel bizonyította, hogy az esztergomi magyar katonaság át fog pártolni a kurucokhoz. „Esköszik azon is, — olvassuk Lajos Gergely levelében —, hogy Bottyán Uram bizonyos embert kívánna oda, kinek maga akaratját jelenthetné." Lajos teljesítette Bottyán kérését. Egy erős portyázó csapatot küldött Esztergom felé, mondván: „Ha leszen kedve, beszélhet oda küldett Hadnagyokkal; ha magamot kévánna, el megyek."

14 Semmi nyoma annak, hogy Bottyán beszélt volna a tatai kuruc tisztekkel; nem előttük, hanem ama rejtélyes „lévai kapitány előtt" tette le az esküt Rákóczi hűségére. Már is megmondhatjuk: ez a lévai kapitány, aki annyira megzavarta Nagy Ivánt is, Thalyt is, a kuruc szabadságharc első éveinek történetéből jól ismert Farkas Sándor, egy gyalogos regiment ezereskapitány a, ki valóban lévai kapitány volt,

15 s Léva elfoglalásakor állott át Rákóczihoz. Március 7-én ő írt Tatából Bottyánról Bercsényinek, s levelének e néhány sorából arra lehet következtetni, hogy ő tárgyalt Bottyánnal: „A ráczság már is szökik Esztergombul alá, lovasa és gyalogja. Bottyán is izent, s szidta Újlakit, hogy rossz commendót viselt, emberemet be küldtem, ha érkezek, magam is be megyek, s egy próbát teszek ott; akkor, tudom, a János is tovább benn nem marad, hanem ki jü."

16 Farkas Sándor lévai eredetű gyalogezrede Károlyi dunántúli hadseregéhez ahhoz a csoportjához tartozott, amelyet Eszterházy Dániel 12 „Bízva bízom, — írta 1703. június lí5-ón Koháry István generálisnak —, hogy Isten az én legkegyelmesebb, szentséges koronás Mrályomot és uramot nem adja ellenségeinek hatalma alá, úgy az haereditarduim Marianum országában öszvegyült (injuste arma vibrantes) népek, gyüzhetetlen fegyvere által leterültetnek." (Archívum Rákóczianum. IX. 75—76. 1.). 13 Lajos Gergely jelentése Tatáról 1704. január 22-én: Archívum Rákóczianum. I. 92—94. 1. 14 Lajos Gergelyre nézve 1. azokat az adatókat, amelyek a Magyar Családtörténeti Szemle „Kérdések — Feleletek" rovatában találhatók: V/1939. 140., VI/1940. 24. és VII/1941. 264. 1. 15 Thaly is lévai kapitánynak mondja őt, pl. abban a jegyzetében, amelyet Bercsényi egyik keltezetlen levelének mellékletéhez („Az hadaknak circiter való száma") fűzött: „Lévai kapitány, az ottani haidúsággal." (Archívum Rákóczianum. VI. 137. 1.) — Eszterházy Antal dunántúli generális is „Lévai commendánsnak" írja: Gróf Eszterházy Antal kurucz generális tábori könyve. 1706— 1709. Közli: Thaly Kálmán. Budapest, 1901. 447., 492. 1. 16 Archívum Rákóczianum. I. 111—112. 1. 356