Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Ismeretlen tatai végvári alkapitányok a XVII. században

ISMERETLEN TATAI VÉGVÁRI ALKAPITÁNYOK A XVII. SZAZADBAN Nagy adóssága a magyar történetírásnak a törökkor részletekbe menő kutatása. A másfélszázados időszak számos kiváló egyéne, tettei maradtak máig homályba, így a végvári övezet erősségeinek sok-sok kiváló katonaegyéniisége felderítetlen; legtöbbjüknél még a parancsnokok sorát is csupán hézagosan, vagy alig ismerjük. A közelmúlt kutatásai során a tatai vár három alkapitányát sikerült az ismeretlenségből kiemelni. Személyük, származásuk azért is érdekes, mert hadtörténeti jelentőségükön túl a magyar társadalom XVII. század második feli helyzetéhez is némi adatot nyújtanak. Eölbey Mártonnak, a tatai végvár egykori alkapitányának neve a törökkor végét követő birtokperekből ötlik elő. Tisztségviselésének ideje az 1650—1670 közötti időszakra esik. Eölbey Márton a török időket megelőzően a Dunántúlon birtokos Vas megyei Eölbey családból származott,

1 annak a birtokos nemességnek sarjaként, amely a törökkorban szinte állandósultán a hadi pályán élt, nem tévesztve szem elől azonban a gazdasági gyarapodást, a birtokszerzést sem. Mint társadalmi rétegének annyi más tagja, Eölbey Márton is igyekezett jószágokat szerezni, olyanokat is, amelyeknek középkori, török idők előtti tulajdonosai is léteztek és tiltakozásokkal, ellentmondásokkal, perekkel igyekeztek távol tartani egyelőre török területre eső jószágaiktól az új jogszerzőket, akik hadifoglalkozásukból következően, különösen pedig egy-egy közelebb eső végvárból jóval több eséllyel gyakorolhattak a török ellenében is némi földesúri jogokat, mint a királyi Magyarország mögöttes területein élő békésebb élethivatású, bár törvényesebb jogcímű tulajdonosai. Különösen egyenlőtlen volt a vita, amikor olyan felek között történt az összeütközés, aminők Eölbey Márton tatai alkapitány és a Pozsonyba menekült, már több, mint százada ott élő egykor óbudai Klára szüzek. A Klára-rend a XIV—XV. század folyamán a Pilis megye—Esztergom megye határán lévő falvak egész sorában birt jószágokkal, közülük Csév és környékén 1670 körül Eölbey Márton kezdett birtokosként fellépni. 1671-ben az apácák tiltakoztak is Eölbey foglalásai ellen.

2 Ekkor azonban ez a család már több jószággal bírt a vidéken. 1647-foen Uny lett Eölbey Mártoné és nejéé Szeghy Kataliné, Szeghy János komáromi megyei alispán lányáé. 1 OL Jankovieh családi levéltár, Miskey családra vonatkozó iratok. I. cs. 53. sz. E szerint Kiseölbő 1673-ban még a család birtokában volt. 2 OL Monialium Vet. Budens. Fasc. 6. nr. 15. 349