Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Ismeretlen tatai végvári alkapitányok a XVII. században

Ebben az évben szerezte meg Eölbey ezt a falut Tinnyével és Jászfaluval együtt a Hagymásy családtól, amelynek egyik fiatal férfi tagja török fogságba esett. A Hagymásyaknak a váltságdíj előteremtése végett több falujukat kellett elidegeníteniök. Mivel a birfcokszarzésre bizonyára a Tata várához való közelség teremtette meg a kedvet, alappal tételezhetjük fel, hogy Eölbey Márton már ebben az időben, 1647-ben e vidék felé törekedett.

3 Azonban 1653ban még Keszthely alkapitányi helyén találjuk.

4 1659-ben akként hallunk Eölbey Mártonról, amint nejével Szeghy Katával Győrben valamely hagyaték feletti osztozkodásban vettek részt. Ebben az évben, XI. 20-án tatai alkapitány.

5 Leányaik közül Ilona Kéry Jánoshoz, Judith pedig Sebessy Mártonhoz ment nőül. Mindkét vő a katonai életet a gazdálkodással, jószággyarapítással egybekapcsoló birtokos középnemesség jellegzetes családjaiból való. A két házasság azért figyelemreméltó, mert az akkor már grófi ággal is biró Kéry család sarja János utóbb apósát követte a tatai alkapitányságban. Judith és Sebessy Márton házasságából pedig Sebessy Judith származott, a neves győri lovas alezredesnek, majd élete végén Győr végvára főkapitányának, Miskey Istvánnak édesanyja. Hogy pontosan mikor követte Kéry János Eölbey Mártont a tatai végvár e másodtisztségében, nem tudjuk megállapítani, azonban egy adat szerint, 1665-ben Eölbey Márton már nem volt az élők sorában.

6 Más oklevél szerint viszont 1671-ben még Tatán vitézkedett.

7 Ügy látszik, halála legvalószínűbb ideje 1672, vagy 1673, mert ez utóbbi évben Forgách Ádám tárnokmester oklevele már a család leszármazói vagyoni illetőségeinek hányadait sorolja fel.

8 Harminc község tartozott ekkor kisebb számban egészében, többnyire részben az Eölbey családhoz, ezek leginkább Győr, Komárom, Fehér megyékben feküdtek. A család főként nőkből álló tagjai ezután negyedszázadon át gyakran szerepeltek különféle oklevelekben, főként amint birtokrészeiket elzálogosítják, így Eölbey Ilona 1675-ben lovasberényi részét, 1683-ban tinnyei, unyi hányadait idegenítette el,

9 de az 1690-es években is számos ilyen iratra bukkanunk, míg majd 1700-ban Tinnyét, Unyt és Jászfalut Miskey István szerezte meg, akinek azonban már a neoaquistica commissióval^ is egyezkednie kellett, de aki a megelőző években több ízben váltott magához az Eölbey örökösöktől birtokrészeket.

10 Eölbey Mártont a tatai alkapitányságban feltehetően közvetlenül követte 1672 körül veje, Kéry János. A török hódoltság ez utolsó évtize3 OL Jankovich családi levéltár, Miskey családra vonatkozó iratok. I. cs. 4 OL 1. előbbi j. 160. sz. 5 OL 1. 3. j. I. cs. 47. sz.; Esze Tamás, kuruc vitézek folyamodványai. Budapest 1955. 320—322. 6 OL 1. 3. j. I. cs. 7 OL 1. 3. j. 8 OL 1. 1. j. 9 OL 1. 3. j. 61. sz. 10 OL 1. 3. j. 43., 44. sz. 350