Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
A tatai mésztufabánya növénylenyomatai
A Ti i és a Ta a réteg növényei megegyeznek. Uralkodó faj a Betula pendula. A felső rétegekben csaknem kizárólag nyírfa lenyomatait találtuk. A nyír kiegyenlített, inkább hűvös csapadékos éghajlatot igényel, ezt a mellette kis számiban megjelenő Pinus silvestris jól elviseli. Ezeken kívül a Salix fajok dominálnak, nem éghajlat jelzők, megjelenésük a viz közelségével magyarázható. A növényegyüttes kissé oceánikus, de már a kontinentális felé hajló éghajlatot jelez. A T2 e réteg csaknem kizárólag Pinus silvestris tobozlenyomatokaí tartalmaz. Csak kis számban található mellette Larix decidua, néhány fûzlevél és nyírlevél lenyomat. A Pinus silvestris előretöréséből és a Larix decidua megjelenéséből arra következtethetünk, hogy az éghajlat a mainál hidegebb, kontinentális lehetett. Ezzel a hatással magyarázható, hogy a lombosfák majdnem teljesen eltűntek. Az említett fajokon kívül sok a fűféle és a vízinövény lenyomat. A T2 f réteg csak vízinövényeket tartalmaz. Az éghajlatra tehát nem következtethetünk belőle. A rétegek eltérő növényzete tehát klimaingadozást jelez, az alsó rétegekben (Ti a—b—c) meleg, nedves, szubmediterrán, a Ti e rétegben kissé hűvösebb éghajlatot jelző növényeket találtunk. A kultúrréteg felett levő rétegek növényei először hűvös, kiegyenlített (Ti i—T2 a) majd kontinentális klímára utalnak. (T2 e). A RÉTEGEK BESOROLÁSA A PLEISZTOCÉN KRONOLÓGIÁBA A növénylenyomatok alapján a következőkben kísérletet teszünk arra, hogy rétegeinket a pleisztocén relatív kronológiába beillesszük. A növények éghajlatigénye alapján már két csoportra osztottuk rétegűinket. Az alsó rétegek a fennt említett bizonyítékok alapján interglaciálist jeleznek. Mivel fajai megegyeznek a ma is élő növényekkel (régebbi interglaciálisra utaló fajokat nem találtunk) ezért ezeket a rétegeket (Ti a—b—c—e) az R—W interglaciálisba soroljuk. Az interglaciális első, vagy középső részére jellemző fajösszetételt sem sikerült kimutatnunk, ezért jogos az a feltevésünk, hogy rétegeink az initerglaciális utolsó harmadából származnak. A Ti a—b—c rétegsor tehát interglacionális vegetációt őrzött meg, melegkedvelő fajokkal. A Ti e rétegből eltűntek ezek, csak a Cornus sanquinea mutatja a klimatikus kapcsolatot. A melegkedvelő fajok eltűnése enyhe lehűlést jelent, a hűvösebb éghajlatot jelző lombosfák és tűlevelűek nem jelentek meg. Ezért valószínű, hogy ez a réteg zárja le a R—W interglaciálist. A kultúrréteg felett levő rétegeink hűvösebb időszakban képződtek. A lehűlés alulról felfelé fokozódik, a T2 e réteg már kifejezetten hideg időszakban képződött. Kizárólag a növények alapján a rétegek korbeosztásának interpretációja nehéz feladat. A R—W interglaciális után a vegetációs szakaszok