Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

IV. Béla király sírja

Béla herceggel, legkedvesebb fiával együtt. Fülöp esztergomi érsek a király testét jogellenesen elvitette ebből a templomból, és saját székesegyházában temette el. Emiatt hosszabb pereskedés folyt a pápa előtt, végül is a kisebb testvéreknek sikerült visszakapniuk a testet, és a Szűz oltára előtt ünnepélyesen eltemették. Itt olvasható ez a szép vers' Aspice rem charam, trés cingunt Virginis aram, Rex, dux, regina, quibus adsint gaudia trina. Dum licuit, tua dum viguit, Rex Béla, potestas, Fraus latuit, pax firma fuit, regnavit honestas."

3 Megegyezik ezzel Bonfini,

4 valamint Wadding

5 tudósítása is. Ök elmondják még azt is, hogy a templom főoltárának közelében állott a vörös márvány síremlék, amelyet IV. Béla még életében készíttetett. Bonfin

1 pedig elbeszélések a végén — mintegy bizonyságul — arra hivatkozik: „... ezeket napjainkban is tanúsítja nemcsak a sír, hanem a rávésett epigramma is." IV. Béla esztergomi sírjának emlékét hirdette a közel hét évszázadon keresztül, egészen napjainkig, az a pecsét is, amelyet a magyar fe3 Geréb László fordítása szerint: Mária oltáron, nézd, nyugszik sírban a három, Béla, neje, s herceg — örvendjenek ők az egeknek! Míg lehetett, ülit trónja felett a királyi hatalomban: Csalfa lapult, szénit béke virult, becsület vala ottan. Karácsonyi János szerint a két utolsó verssor arra mutat, hogy a felirat — és vele együtt a síremlék is — Kun László uralkodásának zavaros éveiben, 1276. körül készült. (Szent Ferenc rendjének története Magyarországon I, kötet, 105. old.) Széles Györgynek nyomtatásiban megjelent műve (Descriptio intscriotionurn.. Esztergom, Royer-nyomda, 1765.) közli a két első versort, és azt állítja, hogy a középkori székesegyházat, az ún. Szép-templomot díszítette ez a felirat, bár hozzáteszi, hogy ő maga nem látta ezt a feliratot, csak írott forrásokból ismeri. Mathes János (Veteris Arcis Strigoniensás... Discriptio Esztergom, 1827. Beimel nyomda, 107. §.) Széles művére hivatkozva szintén közli a két első verssort, mint egykor a székesgyházban volt sírfeliratot. Szélesnek ez az állítása azonban nyilván téves. Az érvek részletes felsorolását ehelyütt mellőzve, csupán saját kéziratos művére (Primási levéltár, Esztergom) hivatkozuinik, ahol így ír: „... A pápa parancsára vissza kellett adni a testet (t. i. a ferenceseknek

V ahol — úgy mondják — ez a vers is volt (itt közli a két első verssort). Egyébként nincs semmi emléke sem a versnek, sem a temetkezésinek, mint az a bagyomány, hogy a ferencesek temploma Allott itt, ah^l most Plé-bánfa temï^m áll, továbbá — így beszélik — a Szentgáli házban egy szerzetes ruhába öltöztetett férfit találtak, nem közönséges módon eltemetve. A verset egy ferences szerzetes kéziratából közölték velem..." 4 Antoni Bonfini Asculani: Renim Hungaricum Decades. Lipcse, 1771. 310. oldal. — Művének korábbi helvón (27. old.) Esztersom várr><; leírását adva, a következőket mondia Bonfini: ..Itt van az órseksés két legelőkelőbb bazilikaia; az egyiket Szt. István király építtette a kiemelkedő várhegyen, a másikat IV. Béla magyar király Szt. Ferenc tiszteletére szentelte a várhegy alatt elterülő városban." — Figyelemire méltó, hosv Bonfini mennyire kiemeli a ferences templom jelentőségét, midőn azt bazilikának nevezi és a székesegyházzal állítja egy sorba. 5 Wadding Lucas Hibemu> O. M.: Annales Minorum seu trium ordinuim a S. Francisco in^t.itutorum. — Idézi Knauz: Monumenta Ecclesiae Strigoniensis 1. Kötet, 875. old. 198