Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
Ötvösmester hagyatéka Esztergomban a tatárjárás korából
kolostorban nemcsak kódexeket készítettek, hanem ott ötvösműhely is működött. Az avar művésszet griff- és párduc-ábrázolásait mindenek előtt itt ültették át az ' újszerű művészetbe, amelyben ezek már nem a pogány istenek állat-attribútumait ábrázolták, hanem Krisztust és Szűz Máriát jelképezték. Ezt onnan tudjuk, hogy a déltiroli Laas-ról származó egyik ilyen kegyszeren a visszanéző párduc-alak háta fölött már ott van az Agnus Dei keresztje. 10 A regensburgi Szt. Emmeram-kolostor belterületén találtak egy avar griffet ábrázoló zománcos korongot. 17 A klagenfurti múzeum őriz a karinthiai Flaschberg-ről egy zománcos, rekeszzománc-keretes díszes példányt, amelyen kimondottan az Agnus Dei van ábrázolva, visszafordított feje körül a kereszttel. 18 A rekeszzománcos keret kék meander-szalagot ábrázol. Ez a meander-keret, mint ősi földanya-halál-jelkép veszi körül a központi kerek mezőben ábrázolt Krisztus-jelképet. Ez a kétféle zománctechnikát egyesítő pompás darab azért fontos a mi szempontunkból, mert két testvérdarabja van még, hasonló díszes kivitelben: az egyik Badacsonytomajban, az Ábrahámhegyen került elő. Rajta sötétkék meandermező veszi körül a Crucifixust. 19 A másikat a stájerországi Kettlachon találták és annyiból még érdekesebb a másik kettőnél, hogy a sötétkék meanderkeret által övezett középső kerek mezőben itt egy szkíta jellegű állatjelenet leegyszerűsített ábrázolása fordul elő: egy láb-pár letipor egy másik lényt, amelynek csak a feje látszik a győzedelmeskedő lábak fejei között. 20 Nyilván a győzedelmeskedő Krisztus jelképe akar lenni. Az élénk testtartású, hátra néző párducalak (Mitscha-Märheim így értelmezi ezeket mind) a szóbanforgó emlékcsoport leggyakoribb mintái közé tartozik. 21 Természetesen ezek mind 16 H. Mitscha—Märcheim; Einige frühmittelalterliche Schmuckstücke mit Tierdarstellungen, Mitt. d. Anthr. Ges. XC, 1960, 30. o. 5. .kép a 31. o.-ai. 17 H. Zimmermann: Kunstgewerbe des frühen Mittelalters, Wien, 1923, 71. o. — M. Much: Frühg. Funde aus den österr. Alpenländern, Mitt. d. k. k. Gentral•komm. XXIV, Wien, li8'98, 139, o. Azonos példányok más lelőhelyekről: Zimmermann: i. m., 71. o. XXVIII. t. 12 és a bécsi Naturhist. Museum gyűjteményében egy publikálatlan dJarafo. Egy nagyobb méretű, hasonló darabot említ griff-ábrázoilással Much: i. m., 138. o. a müncheni Bayer. Nationalmuseum-ból. 18 H. Zimmermann: i. m., 70. o. 19 A Keszthelyi Balatoni Múzeumban. Publikálatlan. 20 Much: i. m. 13. kép, 128. o.; Zimmermann: i. m. 70. o.; R. Pittioni: Der frühmittelalterliche Gräberfund von Köttlaeh, Landkreis Gioggnitz, Niederdonau, Brunn—München—Wien, 1943, VI. t. 1. 21 A klagenfurti Landesmuseum két egyforma darabot őriz a karinthiai Hermagorról. Az aquileiai múzeumban is van egy szép példány, amelyet legutóbb Koroisec-né publikált (említi Zimmermann: i. m. 71. o.). A székesfehérvári bazilika körüli temetőben ástak ki egy kiváló példányt, előrenéző, vágtató párducalakkal (publikálatlan). Hasonlók még: Bled (Veldes) a ljubljanai Rudolfinumban (publikálatlan), Brunn bei Laaber, Landkreis Parrberg (publikálatlan); Wocheiner Mitterdorf (publikálatlan). Visszanéző fejjel: Krungl, 27. sír, Arch. Ért., 1897, 138. o. III, 3; Délbajor ország, München, Nationalmuseum (publikálatlan); Goissern, Much: i. m. I. t. 6 (tévesen „Kettlach" jelzéssel); Mitt. d. Anthr. Ges. XX, 1890, 88. o.; Zimmermann: i. m. 71. o.; Magyaroriszágról származó darab került át az Iparművészeti Múzeumból a Magyar Nemzeti Múzeumba (publikálatlan); Mainz vidékéről: Mainzer Zeitschr. 1911, 151. o. 11, 69. o.; Louze és Hericourt közötti Mont Vaudois-vól a belforti múzeumban (publikálatlan). 168
