Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

A dévényújfalui temető etnikai és történelmi problémái

lemző leletek. A sírok, kivéve a 124-est, a leletanyag alapján egészen későiek. Â temető nyugati szárnyának déli részén van egy egészen jól elkülönülő csoport, amely bizonyos szempontból hasonló a temető DK-i rés/én elhatárolt első csoporthoz. Itt is van 5 hamvasztásos sír a csontvázas sírok közé beékelődve. Ennek a hamvasztásos sírcsoportnak a korát a 473-as urnába talált IX. századi nyílhegy határozza meg. Ezek későbbiek lehetnek, mint a környezetükben levő csontvázas sírok. A csoport sírjai között lovas, deszkázott, máglyás sír egyáltalán nem volt. Az edények többségükben kézzelformáltak., durvák. Sok a melléklet nélküli sír. de a többi sírok mellékletei is szegényesek. Kés, csiholó, edény a leggyakoribb melléklet. Szíjvég csak egy férfisírban volt, (568-as) lemezes bronz szíjvég. Van egy-két gyermeksír, amelyekben elég szokatlanul kés. vastöredék, tűzkő, csiholó is volt. Az 518-as gyermeksírban még egy kis szkita típusú bronz nyílhegyet is találtak. A női sírokban itt is orsógomb, gyöngy (szemes pasztagyöngy), edény az állandó leletanyag. A sírok szegénysége, a leletanyag jellege a temető DK-i részének első csoportjával kapcsolja össze. A temető többi része a legnehezebben elkülöníthető egymástól. Az ÉNy-i és É-i rész többszáz sírt foglal magába és ezek a sírok nagyon közel vannak egymáshoz. Sok esetben sarkaik is érintkeznek. Bár sem a temetőtérképen, sem a sírleírásokban nincs jelölve ráternetkezés, vagv a korábbi sírok átvágása, valószínűnek tartjuk, hogy ezt a térkép utólagos összeszerkesztésének és a feltárás hiányos megfigyelésének köszönhető. Ezt mutatja a „bjelobrdói típusú" sírok elhelyezkedése is. Bár a kilenc sír közül csak 5 található meg a térképen, ezeknek az elhelyezkedése is kérdéses. Három egymás mellett van (771, 772, 773), a negyedik a temető É-i peremén (675), az ötödik azonban a temető ÉNy-i részének avar jellegű lovassírokkal körülvett részén. Nem valószínű, hogy egy halottjukat bele temették volna a régi, valószínűleg akkor még felszínen is látható korábbi temetkezés közepébe. Éppen ezért itt csoportokat elhatárolni nem lehet, hanem a leletanyag jellege alapján három réteget lehet elkülöníteni. Ez a három réteg nem jelent éles, időbeli különbséget, csak egészen finom, a két utolsó esetében inkább társadalmi különbséget a későavar időszakon belül. Az első réteg megállapítása nagyon nehéz az előzőkben is említett nagyon sűrű temetkezés miatt. Az egészen késői és viszonylag korábbi anyag szinte egymásbamosódva fordul elő. Ezenkívül a megállapítások csak a jellegzetes mellékletű sírokra korlátozódhatnak (edény, övvereteik, fegyverek, lószerszámdíszek). A csak vödröt, állatcsontot, kést, vagy esetleg semmilyen mellékletet nem tartalmazó sírok tetszés szerint ide, vagy oda kapcsolhatók. A legbiztosabb támpontot természetesen a gazdag lovassírok adják. Az első csoport legdélebbi sírja a 443-as, legészakibb a 490-es. Ez a réteg kerámiája alapján is elválasztható. Az edények dísztelen, erősen kihasasodó, enyhén kihajlóperémű, vagy nyaknélküli fazékszerű edények, amelyeket Eisner a tiszai típusba sorolt. A deszkázott sírok száma elég kevés. Vödör elég sok sírban volt. Ezekben a sírokban 116