Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

A dévényújfalui temető etnikai és történelmi problémái

nagyon szép bronz övcsatokat találtunk. Három sírban (420, 425, 430)) bizánci típusú díszes áttört testű csatok voltak. Ezekkel Csallány Dezső is foglalkozott „Bizánci fémművesség emlékei" c. tanulmányában.

19 Ezek a csatok szerinte eredetileg sárkány és kígyóformájúak voltak, de á dévényújfalui típusok már ennek leegyszerűsödött, geometrizálódott változatai. Szerinte, éppen ezek alapján a temetőnek ez a része beletartozik a temető legkorábbi szakaszába, és a VII. század második felére keltezneiő.-° A lovassírokban nem volt övveret. Az idesorolható lóvásárok a következők: 420, '389, 393, 382, 401, 412, 427, 418, 445, 454, 487. A 393-^as sírban 4 aranyozott lemezes veret volt, mely annál is érdekesebb, mert ezek magyarországi párhuzamaik esetében mindig női sírban a fejnél voltak találhatók. Horváth Tibor ennek alapján női sapkadísznek tartotta őket.

21 A többi lovassírban főleg fegyverek voltak, nyílhegyek, lándzsák és egy kard (412). A lószerszámhoz tartoztak kengyelek, pofarudas zabiák, csörgők. Ettől a rétegtől az ENy-i rész Ny-i oldalán fekvő sírokat elsősorban az edények formája és díszítésmódja különbözteti meg. Ezek az edények erősen kihasasodó. enyhén kihajlóperemú, kivétel nélkül díszített edények, többnyire vízszintes vonalkötegek között hullámvonallal, vagy függőleges vagy vízszintes befésült díszítéssel. Vannak olyanok is, de kisebb számban, amelyek több különálló hullámvonallal díszítettek. Eisner leírásai szerint a legtöbb gyorsfordulatú korongon készült. Ezek tartoznak, az általa dunai típusnak meghatározott csoportba. Az 533-as sírban van az egyetlen fenékbélyeges edény „tyúkláb" mintával. Bár az avarkori kerámia belső kronológiájának kérdése még nem teljesen biztosan megállapított, ezeket az edényeket a VIII. század végénél semmiképpen sem lehet korábbra keltezni, sírba kerülésük a IX. század elejére tehető. Az edényeken kívül az egyszerű sírokban található leletek közül még a gyöngyök, nyílhegyek, lándzsák (lovassírokon kívül kevés sírban van) alapján lehet a kort meghatározni. A gyöngyök dinnyemag alakúak, ezek is későavar időszakra utalnak. Ezek főleg a iömb É-i peremén elhelyezkedő sírokban voltak megtalálhatók. A nyílhegyek között voltak korábbi formák is, de a következő sírok köpűs, hosszúszárnyú nyílhegyei a legkésőbbiek, inkább IX. századiak: 373, 608, 471. A 814-es sírban talált sarló is késői időszakra utal. A 777-es sírban is késői típusa lándzsa volt és 5 db nyílhegy. Külön kell beszélnünk az idetartozó lovassírokról. Ezeket a sírokat a következőkben állapítottuk meg: 511, 520, 585, 597, 609, 616, 633, 660, 759. 765, 805, 804, 840, 878. Jellemzőjük, hogy övveret kevés volt bennük. Az 511. 520, 597. 616, 834 egyáltalán nem tartalmaz díszes övfelszerelésre utaló véreteket, vagy csatot. A 609.-foetn egy trapéz alakú indás csat volt csupán, az 585.-ben volt három pajzsalakú, csüngős veret, indás díszítéssel. A többi lovassír 19 Csallány, D. Antik Tan. (1957) 20 Csallány, D., i. m. 266, 260, 272. 21 Horváth, T., Id. 10. sz. j. 117