Kiss Vendel: Thatha Arx Regia. A tatai vár metszetábrázolásai a XVI - XVII. Századból (Tata, 1998)

palota kerítőfalát erősítő Mátyás-kori toronnyal. Ebben az esetben feltételeznünk kell azt, hogy a művész az ábrázolhatóság érdekében az épület tömegétől egyébként nem elváló tornyot a valóságnak nem megfelelően, szabadon állónak ábrázolta. A környezet topográfiai elemei jól beazonosíthatóak a kép alapján. A vár mögött emelkedő domb a Szent Iván-hegy. A hegy tetején ábrázolt kolostorrom a középkori településrész templomával azonos, maradványai átalakításokkal ma is állnak. A várral egy magasságban jelzett templomrom a bencések egykori monostorával azonosítható. A leírásokban is említett melegvizes fürdők forrásai e században még működtek, elhelyezésük a képen a valóságnak megfelelő. A vár előtti török sírépítmény a török összeírásokból is ismert, pontos helyét csak régészeti feltárással lehetne meghatározni. Dillich képét összehasonlítva a későbbi metszetlapokkal megállapíthatjuk, hogy azok legtöbbjén a vár és környezetének ábrázolása lényegében ezzel az állapottal megegyező, csak a részletek kidolgozásában vannak jelentéktelen eltérések. A különbségek ott mutatkoznak, ahol Dillich ábrázolásának értelmezése bizonytalan. Több metszeten a palota támfalaiból hosszúkás gótikus ablakok lesznek, déli tornyait szinte mindegyik későbbi képen hengeres kialakításúnak ábrázolják, délnyugati tornya mellett pedig egy újabb - nem létező - torony jelenik meg a nyugati oldalon. Mindez ékes bizonyítéka annak, hogy ezen munkák alkotói soha nem látták a várat, hanem Dillich után alkották meg képeiket. Dillich könyve, az Ungarische Chronica három kiadást ért meg: 1600., 1606., 1609. (kat. 2., kat. 6.). A második és harmadik kiadás képei némileg eltérnek az első kiadásban szereplőlapoktól, változott a lemezméret, s ez az első változathoz képest elnagyolt kidolgozást eredményezett. Nemcsak a kidolgozás lett elnagyoltabb, hanem a kép egyes elemeinek helyzete is megváltozott. így a kapu mögött elhelyezkedő torony a kapu jobb oldaláról balra került át, a vár északkeleti bástyája (Rosenberg-bástya) a várpalota takarásában alig látható, míg - a nézőpont megváltoztatásából adódóan - a rondella mögötti déli bástya (Ferrandó-bástya) előreugrik. Itt jelentkezik az elnagyoltabb kidolgozásból származó legjelentősebb eltérés is: míg az első variánsnál tisztán és valósághűen van ábrázolva a Ferrando-bástya alakja, a második változatnál a védmű körvonalai is elmosódottakká váltak. Az eltéréseknek ott van jelentősége, hogy a későbbiek során mindkét képet többen is felhasználták, s így a Dillichre visszavezethető Tata-vedutáknak véleményünk szerint két, jól megkülönböztethető csoportja jött létre. 6