Kiss Vendel: Thatha Arx Regia. A tatai vár metszetábrázolásai a XVI - XVII. Századból (Tata, 1998)

Az első változat legkorábbi követője Johann Siebmacher, akinek metszete 1602-ben jelent meg (kat. 3.). A Tata 1597-es visszafoglalását ábrázoló, szép kivitelű rajz hűen követi Dillichet, csupán az előteret tölti meg a csatajelenet alakjaival. A palota már említett téves ábrázolása ezen a képen jelenik meg először. A már ismert ikonográfiyai típust dolgozza fel a Daniel Meissner és Eberhard Kiessner közös vállalkozásában 1629-ben megjelent mű Tataábrázolása (kat. 9.). Az ábrázoláson a palota épebbnek tűnik, kisebb mértékben változott a Rosenberg-bástya alakja. Mivel a metszetlap egy emblematikus tárgyú (erényeket és bűnöket didaktikusán, képben és versekben megjelenítő) gyűjteményben jelent meg, a kép előterében allegorikus jelenetet látunk. Több ábrázolás is mintaként használja fel e képet (Id. a katalógus megfelelő utalásait). Szintén az első Dillich-féle változatra vezethető vissza Georg Krekwitz 1685-ben kiadott Totius Regni Hungáriáé című munkájában szereplő kép (kat. 20.). A metszeten az előképhez képest szembeötlő változások figyelhetők meg: a várpalota tömege hangsúlyosabbá vált, épebbnek tűnik, az épület sátortetőkkel fedett, toronysisakja hagymakupolás. A Ferrando-bástya sokszögű alakja egyszerű ékké vált. Justus van der Nypoort közismert Tatametszetén (kat. 21.) ugyanez az elrendezés jelenik meg. Az első típusba tartozó ábrázolások sajátos csoportját képezik azok a lapok, amelyeken a vár nyugati védműve (rondella) helyén is olaszbástyát szerepeltet a mester, a kapubejáró előtt pedig ék alakú védmű látható(ld. kat. 25.). A Dillich-metszet későbbi kiadásait követő veduták közül elsőként a Martin Zeiler könyvében 1664-ben megjelent képet kell megemlíteni (kat. 10.). Szinte teljesen megegyezik Dillich kompozíciójával, egyetlen lényeges eltérés, hogy a Ferrando-bástyát is rondellaként ábrázolja. Jacob Sandrart ugyanez évben megjelent munkájában a kép tovább módosul (kat. 13.), a várpalota tömegét átkomponálta a mester, romosabbnak és jelentéktelenebbnek tűnik. Hangsúlyosabbá válik a Ferrando-bástya rondellaszerű kidolgozása, az előtér elemei közül pedig az apátság romjait változtatta meg. A mű számos német és olasz nyelvű kiadást ért meg, ahol ugyanez a kompozíció szerepel kisebb változtatásokkal (ld. a katalógus megfelelő utalásait). E típus fejlődésének végén Jacob Koppmayer munkája áll (kat. 16.), amely megfelel az előbb leírt elrendezésnek, de az előtér tereptárgyait teljesen elhagyja. A későbbiek során ezen változatnak is akad követője. A Dillichre visszavezethető ábrázolások tömegéhez képest elenyésző az eltérő, önálló ábrázolások száma. Időben a legkorábbi a Tata 1597-es visszafoglalását ábrázoló, a Hogenberg-féle metszetsorozatban megjelent lap (kat. 1.). A kép madártávlatból ábrázolja a várat, tudósításszerűen, az események 7