Kövesdi Mónika: Főúri élet a XVIII. században – kiállításvezető a tatai Kuny Domokos Megyei Múzeum állandó kiállításához III. (Tata, 2002)

FŐÚRI ÉLET A XVIII. SZAZADBAN szerkezetű, architektonikus megformáltságot nyernek. E klasszicizáló későbarokk (az európai terminológiában Louis XVI.-stílus) aztán az 1800 körüli években átadja helyét az antik eszményt közvetlenül másoló klasszicizmus irányzatainak. Bútorok A búrorok elhelyezése két nagyobb együttes körül csoportosul. Az egyik enteriőr egy ebédlő' beRokokó karszék, XVIII. század második fele rendezését, a másik egy rokokó szalon garnitúráját idézi fel. A főúri ebédlő minden esetben nagyméretű, több személy befogadására alkalmas helyiség volt, a bútorzat is ehhez alkalmazkodott. Kiállításunk ebédlője viszonylag szerény. A hosszúkás, ovális asztal cabriollábakon nyugszik, az asztallap sugaras furnérozásának peremdísze és a patás végződésű lábak felső, kiszélesedő része diógyökérrel furnérozott. Az asztal körüli székek egységes garnitúrához tartoznak. Az áttört, szalagfonatos-csokros ornamentikájú háttámla az angol rokokó ízlését követi. Az ívelt cabriollábak golyót markoló mancsban végződnek. A négy hátasszéket hozzá tartozó, szélesebb karszék egészíti ki, ebből eredetileg valószínűleg kettő is volt. Ebédlőbútor, tálalószekrény híján egy, a kor legkedveltebb, kétrészes szekrényei közé tartozó darab egészíti ki az együttest. A felső rész ajtajának motívuma után tabernákulumszekrénynek nevezett bútor tulajdonképpen írószekrény, bár az ebédlőszekrények is hasonló arányokkal és díszítéssel készültek. Alsó része komód, három fiókkal, középen lehajtható írólap és fiókok talál7