Kövesdi Mónika: Főúri élet a XVIII. században – kiállításvezető a tatai Kuny Domokos Megyei Múzeum állandó kiállításához III. (Tata, 2002)

KIÁLLÍTÁSVEZETŐ A TATAI KUNY DOMOKOS MÚZEUM ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSHOZ III. hatók, felül fiókos-polcos elrendezésű leveles szekrényke. A Mária Terézia-kori bútor jellegzetes magyar munka, ez esetben korabeli társainál szerényebb kivitelben: nem furnérozott, intarziával díszített változatban, hanem tömör cseresznyefából, a fiókhomloklapokat, oldalakat és oromzatot faragással és véséssel díszítve. A rokokó szalonban jelentek meg, a pezsgő társasági életnek és a nők ezidőtájt kitüntetett szerepének köszönhetően az egységesen tervezett, kényelmet szolgáló ülőgarnitúrák, melyek kanapéból, hátas- és karosszékek sorozatából álltak. Nemritkán több garnitúra Rokokó játékasztal, XVIII. század második fele is volt a szalonban, amely otthonossá vált a nagy barokk bútoroknál kisebb méretek, a virághímzéses kárpitok, kis komódok és sarokszekrények gazdag és festői megjelenése folytán. A nagy termek tereinek felbontásához paravánokat vettek igénybe, amelyek ugyanúgy szolgálhatták a társasági élet színterévé lett hálószoba, öltöző, boudoire céljait is. A világiSarokszekrény, XVIII. század vége tást aranyozott bronz falikarok tették bensőségesebbé és barátságosabbá. Kiállításunk franciás ülőgarnitúrája faragott rózsacsokrokkal díszített, kárpitja későbbi. 8