Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyüszi László (szerk.): Annales Tataienses V. Környezetváltozás, termelés, fogyasztás: a történeti ökológia kérdései. Tata, 2006.

Gyulai Ferenc: Mi a történeti ökológia?

Az írott elsődleges és másodlagos források (krónikák, legendák, történeti művek stb.), az ikonográfiái adatok (festmények, metszetek stb.), vallási hiedelmek, mítoszok, ősi tradíciók, természetfilozófiák, jogi és erkölcsi kategóriák nagy számú, az egykori környezetre utaló feljegyzést, utalást tartalmaznak, amivel foglalkoznunk kell. így számos igen fontos kultúrtörténeti adatsorhoz vezettek az ELTE Középkori és Koraújkori Tanszékén végzett kutatások is. Jelenleg ilyen jellegű vizsgálatokat folytatnak az Alsóausztriai Tudományos Akadémia intézetében, Kremsben. Igaz, ott ezt nagyon praktikus elnevezéssel illetik: „Umweltbewältigung. Historische Muster des Umgangs mit der Krise". A környezet változását vizsgálják közép- és koraújkori peres iratok kapcsán. Adatbankba kerül minden, az egykori környezetre utaló feljegyzés. Rendkívül sok és igen értékes adat kerül ily módon feltárásra, ami megint csak azt bizonyítja, hogy az embert körülvevő környezet is dinamikus változásban van. Az írott források adatainak feltárása mellett, a történelem során lejátszódott számos nagy ökológiai változásra mutatott rá a természettudományos vizsgálatok kiterjesztése (előbb a geológia és meteorológia, később pollenanalízis, dendrokronológia). Mindezek eredményeként változott, vagy legalábbis változni látszik a természeti környezet megitélése. Már nem tűnik „passzív" szereplőnek, hanem egyre inkább „cselekvő" részesévé válik a történelemnek. A környezeti hatások humán következményeit a braudeli hármas időfelfogás - „az események, a ciklusok és a struktúrák idejében"

J jegyében vizsgálva, az esemény rövid periódusú környezeti anomália (pl. vulkánkitörés, szökőár), melynek hatása jelentős, de tartós kihatással nem bír, nem tekinthető történelemformáló erőnek. A ciklus évtizedig, esetleg évszázadig tartó környezeti változás (pl. a 14. század tartós lehűlése), mely kihatással volt a történelem alakulására (éhínségek, járványok). A struktúra tartós, több évszázadig tartó klímaváltozás, amely történelemformáló erő (pl. a koraközépkor, a 4-9. századok közötti tartós felmelegedés és szárazság, mely a dominóelv alapján népvándorlást indított el Belső-Ázsiából). Az már nem kétséges, hogy a globális környezeti problémák és az éghajlat öszszefüggnek. A kutatás folyik, de azt még nem lehet bizonyítani, hogy az emberi tevékenység (döntően az iparosodás) globális éghajlatváltozást eredményezne.

4 A történeti ökológia - mint szemléletmód - nem újszerű. Számos külföldi és hazai előzménye van. G. L. Leclerc a 18. század végén már a természeti környezet humanizálódásával foglalkozott. A 19. században G. P. Marsh kidolgozta a „megsebzett föld" elméletét, H. Th. Buckle pedig az éghajlatnak a kultúrára gyakorolt hatását fejtegette. A századfordulót követően különböző irányzatok követői vitáztak a földrajzi környezet hatásáról (Vidal de la Blache, P., Lucien Febvre, Marc Bloch). A 20 század egyelőre lokális környezeti katasztrófái világossá tették, hogy ezen az úton az emberi civilizáció apokaliptikus összeomlás felé halad (1. ezzel kapcsolatban H. Daly, vagy a 20. században Lucien Febvre munkásságát). Ezen elméletek kidolgozásának hazai képviselői is vannak: a 19. század második feléből Hunfalvy János földrajztudós, Jankó János néprajztudós, Herman Ottó természettudós, Takáts Sándor művelődéstörténész munkássága említhető e körben. A 20 század elejéről, közepéről Zichy István, Hóman Bálint történészek, Gombocz 14