Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyüszi László (szerk.): Annales Tataienses V. Környezetváltozás, termelés, fogyasztás: a történeti ökológia kérdései. Tata, 2006.

Gyulai Ferenc: Mi a történeti ökológia?

Mi a történeti ökológia? Gyulai Ferenc (Agrárkémiai Kutatóintézet, Tápiószele) A történeti ökológia fogalmát nem a természettudomány, hanem - 1986-ban, a berni Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszuson - a közgazdaságtudomány képviselői vezették be. Tárgya az ember és a természeti környezet viszonya a történelem során. A későbbiekben az üj fogalmat mégsem a közgazdászok, hanem a társadalomtudósok, elsősorban a történészek bontakoztatták ki, megemlítve a természettudományok szerepét is. A történészek - már csak képzettségükből adódóan is - az ökológiát a primer írott források oldaláról közelítik meg. Ezért is természetes, hogy a történeti ökológia összemosódik a művelődés históriájával, s az is érthető, hogy a környezetvédelem is belekerül e roppant nagy kérdéskörbe. Az ember és környezetének viszonya környezetelméleti szempontból vizsgálva két oldalról közelíthető meg: az emberi civilizáció hatása a környezetre, ill. a környezet hatása a társadalmi átalakulásokra. A társadalom és a környezet viszonyának vizsgálata a társadalomkutatók körében egymásnak ellentmondó környezetelméleti iskolák (pl. környezeti determinizmus, posszibilizmus) létrejöttéhez vezetett. Az eddigi eredményeket tekintve a történeti ökológiának van egy történészek által művelt társadalomtudományi és van egy interdiszciplináris kutatásokat egybeötvöző természettudományi oldala. A társadalomtudományok a történeti ökológiában a természeti környezet és a társadalom egymásra hatását kutatják. Megítélésük szerint a környezet a történelem szerves része. Mint ahogy az emberi társadalom hatással van a környezetre, ugyanügy hatással van a természeti környezet a gazdaság és a társadalom változásaira. Ezért az embert nemcsak a történelem alanyának, hanem az ökoszisztéma részének tekintik. A „művelődés históriája" felől megközelítve, a történeti ökológia nem jelent mást, mint hogy „mennyiben és hogyan határozta meg a környezet a kultúrát, az idő a tudatot, a közösség viselkedését?"' Az ember és a természet kapcsolata tulajdonképpen ősi ködbe vesző, de dinamikusan fejlődő párbeszéd. Vizsgálódásainak tárgyszerűsége érdekében természetesen le kell leküzdenie számos filozófiai nézet (pl. pozitivista irányzatok, mechanikus fejlődéselmélet, romantikus naturalizmus) szabta korlátot. A mítoszokban kódolt ökológiai gondolkozás: akció - kockázat - visszakapcsolás. A kora üjkor ökológiai gondolkozásának sémáját pedig így vázolja fel R. Várkonyi Ágnes: akciók (ipar, kereskedelem stb.), információk (tapasztalat, hagyomány, tudományos természetismeret, racionális előrelátás), érdekek, szükségletek és a kockázatok mérlegelése, döntések, visszakapcsolások (törvény, tudomány).

2 13